11 éves gyereknek hogy lehetne megértetni nem vagyunk gazdagok és nem kaphat meg mindent?

Azért nem mindenkit tesz maradéktalanul boldoggá a nagy közös családi együttélés, ha közben látja, hogy másoknak az égvilágon minden megadatik, neki meg azzal jönnek a szülei, hogy törődj bele, hogy neked meg nem jut.

Én is körülbelül ennyi idősen kezdtem ezt megérteni

Vége lemaradt, bocsi, szóval én is ennyi idősen kezdtem megérteni, hogy mit jelent, ha van pénz, meg ha nincs. Anyám mindig azt mondta, azért kell tanulni, hogy nekem legyen.

Hát kidolgoztam a belem is, szignifikánsan gazdagabb lettem, mint a családom, minden hülyeséget meg tudok venni, amit kitalálok és most kapaszkodj meg, élvezem is.

Nem azt mondom, hogy hogyha nem tudsz neki valamit megadni, akkor ígérj mást, de ne lepődj meg, ha nem fogja kielégíteni ez a válasz és aztán egész életét arra szánja, hogy bepotolja, ami gyerekként kimaradt. Én pl nem akarok se családot, se semmit, és az se érdekel ha egyedül halok meg, nincs kedvem többet nélkülözni. Az én családom ezt pl nem fogja fel. Ők nem értik, hogyha nem ezt tanították, akkor én miért ilyen vagyok? Közben ők tanították ezt is...

Utolsó, azért van némi különbség a nélkülözés és a között, hogy nem vesz meg az ember minden épp divatos, gennyedt drága vackot (amire legtöbbször szüksége sincs).

Ebben szerintem elég fontos a szülői értékrend, minta is, nálunk nem kérdés a gyerek számára, hogy attól nem lesz valaki menő, mert mindig a legújabb, legdrágább ruhája, telefonja, tévéje, bármije van. Sokkal menőbb, ha felelősen gondolkodik, és nem dől be a fogyasztási őrületnek, többek közt azért, mert így minden cucc kis idő múlva a kukában végzi az élővilágot gyilkolva. Úgy mondom ezt, hogy ha nagyon akarnánk, futhatnánk a divatos cuccok után – csak nem érezzük szükségét.