Tényleg ne értsem meg a gyermekemet?

Három évesként 20-25 szavas szókincset használtam. Aztán oviban elkezdtem beszélni( igaz, mellette jártam az ovis logopédushoz, meg a kórházba logopédushoz) szerintem nem kell játszani a hülyét, a gyerek tudja, hogy megérti ő az ember. Arra kell figyelni, hogy a későbbiekben a beszédhibákat kijavítsák

16/l

A kisebbik fiam 3 évesen kezdett beszélni. 1 éves korában már mondott pár szót, szótagokat, ez 2 éves korára teljesen leállt. Két és fél éves korában már nagyon aggódtam, elvittem logopédiára (ott közölték, hogy nincs kapacitásuk ilyen kicsikkel foglalkozni), magán logopédushoz (aki ugyanazokat csinálta vele, mint én otthon, és csak késő esti időpontjai voltak), TSMT tornára (nem volt hajlandó a csoporthoz csatlakozni, így abbahagytuk). 2 éves korától bölcsis volt, mégsem indult be a beszéde, pedig még a cumit is elhagytuk a siker reményében. Ovi előtti nyáron egyszer csak elkezdett szavakat mondani, igaz, az első egy évben csak azok értették meg, akik gyakran voltak vele. Én utólag úgy gondolom, valamiért nem tudott artikulálni, hangokat képezni, pedig mindent megértett, a hallását is megvizsgáltattam, rendben volt. Otthon beszédfejlesztő könyvek alapján igyekeztem foglalkozni vele, sokat meséltem neki, sokat beszéltem hozzá (igyekeztem nagyon egyszerűen, jól artikulálva, úgy, hogy lássa a számat). A testvére már másfél éves korától beszélt, 2 évesen már hosszú összetett mondatokban, tisztán, ezért sem értettem, mi lehet vele a gond.

Úgyhogy a közösségbe járás nálunk nem jött be, bár sok jó dolgot tanult a bölcsiben (öltözködés stb. terén sokat fejlődött), és úgy tűnt, jól is érezte magát, ezért nem bántam meg.

Ami valószínűleg segített, bár nem tudhatom biztosan, az az omega 3 kiegészítő és vitaminok, az étrendjére is nagyon odafigyeltem.

4 éves kora óta fejlesztő tornára jár (nyaki hipotónia és mozgáskoordináció, egyensúly fejletlensége miatt, pedig babakorában minden mozgásforma rendben, időben megvolt). 5 éves kora óta járunk logopédiára, már érthetően beszél, de pár hang képzése még nem megfelelő. Most 6 éves.

Az alap kérdéseddel kapcsolatban: én is örültem, ha valahogy ki tudta fejezni, mit szeretne, lehetőleg nem sírással. Eszembe se jutott, hogy úgy csináljak, mintha nem érteném, így utólag értelme se lett volna.

Érdekes.

Én, és édesanyám is 3,5 éves korunkban kezdtünk el beszélni.

Pedig én pl 1,5 éves koromtól bölcsödébe voltam adva (édesanyám egyedülálló, nagymamám akkor még dolgozott).

3,5 éves koromban pedig már rég ovis voltam.

Első osztályban jártam logopédiára (az iskolaihoz, mert magánra nem volt pénzünk), de sok haszna nem volt, ugyanis a beszédemmel úgyis "csak" annyi volt a gond, hogy nem tudtam kiejteni az "r" hangot rendesen. Pörgetni ma sem tudom, de nem is érdekel. Az évek alatt rájöttem, hogy a kiejtési problémáimat az okozta, hogy egyszerűen rövid a nyelvem... Ugyanis 3,5 éves korom után (szinte egy villámcsapásra) folyékonyan beszéltem.

A pedagógusok állandóan azzal riogatták Édesanyámat, hogy még magyarul sem tud megtanulni, mi lesz vele később, amikor idegen nyelveket kell...

Ami azért vicces, mert tavaly a 4. idegen nyelvet kezdtem el tanulni (angol, latin, német, orosz).

Az oroszt abba kellett most hagynom (időhiány), a latint meg leginkább azért tanultuk 5./6.-ben, mert mi voltunk a "nyelvi osztály" ...

Egyébként ez a "fogyatékosság" mindig benne lesz a gyermekben. Velem is előfordul sokszor, hogy pontosan tudom mit akarok mondani, de egyszerűen nem jut eszembe a szó... Ez ilyen.