Akinek van beteg gyermeke, hogyan sikerült feldolgoznia magában azt hogy egy életen át így marad?

Örülök az őszinte szavaknak. De mernéd csak ezt nyíltan kimondani, mindenki megbotránkozna.

Szerintem is álszentség azt állítani, hogy de jó,meg micsoda feladat, meg ilyesmi. Az én fiam csak adhd-s, bár a legsúlyosabb fajtából az összes tünettel, ami létezik. Az internetes oldalak, ahol ilyen szülők vannak, tele van azzal, hogy ők különlegesek, a meg nem értett zsenik,meg mindegyiknek van valami erőssége, amit ha kifejlesztesz híres ember lesz, stb. Autizmus dettó.

Ha meg ki merem mondani, hogy a nagy fenét! Van egy csomó képességzavara, szociális zavara, örülök, ha egyáltalán le fog érettségizni, és pokollá teszi a család életét, akkor meg mindenki megbotránkozik.

Valóban a bizonytalanság a legnehezebb. Hogy érdemes-e küzdeni, be tud-e illeszkedni a társadalomba. Vagy inkább adjam be egy fogyatékos iskolába, ahol eltutujgatják, nem tanulnak semmit, de legalább nem hallgatom minden áldott nap, hogy én mi a fenét képzelek, hogy majd integrált iskolában ezt csinálni fogják a kedves pedagógusok?! Nem, én még nem dolgoztam ezt fel. De egyébként nem is a gyerekkel van a fő baj, hanem a társadalommal. Mindenki bírál, kritizál, de közben meg teljesen magadra vagy hagyva, mert nem segít senki, sem anyagilag, sem sehogy máshogy. De ha panaszkodni merészelsz, akkor micsoda hitvány ember vagy! Társadalmi összefogással sokkal könnyebb lenne. De 23.000 Ft az ápolási segély! A TB által finanszírozott vizsgálatokra, fejlesztésekre éveket kell várni, és amúgy sem sokat érnek. Ha meg elmész magánba, akkor azt nem lehet kifizetni még egy átlag fizetésből sem, nemhogy az ápolási segélyből, GYES-ből. Ez gondolom, hogy mindenféle fogyaték, betegség esetén óriási probléma. Teljesen magára vannak hagyva ezek a családok.

Ami nekem még segít néha,hogy elnézek más a fiamnál rosszabb állapotban lévő fogyatékos gyerekeket, és akkor még örülhetek, hogy "csak" ez a baja.

Amúgy ezek után gondolom fura, hogyha azt mondom, hogy imádom. De azért örültem volna, ha nem tekeredik szüléskor a nyakára az a köldökzsinór.

Elkezdtünk neki JÓ intézményt keresni, ahol normálisan fejlesztik, társai között lehet, nem bélyegzik meg, stb.

Vannak barátai, a társai között sikerek érik, ügyesen rajzol, színez, a pedagógusok képzettek.

Ő benn van (heti 5 nap), mi dolgozunk, hétvégén-szabadságunkkor pedig mászkálunk vele sokfelé.

És nem érdekel, hogy ki mit gondol a gyerek halmozottan sérült, sem én, sem a férjem nem vagyunk szakképzett specialisták, akik tudnának vele bármit kezdeni pelenkázáson és rajzolgatáson kívül.

Az utolsó válaszolónak gondolom,NINCS beteg gyermeke.

Könnyű a fotelből okosnak lenni!!

Az én gyermekkori szomszédom (velem egyidős lány) pl. középsúlyos fogyatékos,ön és közveszélyes! Lenne ő is otthon? Verné össze a szüleit,a testvérét? Még az intézményben is gyógyszerezni kell,mert bánt másokat..

Idővel sikerül. Nem baj, ha szörnyen érzed magad. Jogos. De majd elmúlik egyszercsak. És meglátod, rendben leszel lelkileg!

Nekem több, mint egy évembe került. Képes voltam sírva fakadni az utcán, ha átlagos gyereket láttam. Márpedig láttam. Szörnyű időszak volt, de észrevétlenül elmúlt. Nem kell mindig mosolyogni, sírj csak.

Itt már minden rendben, de a diagnózis (autizmus) körüli időszakban elképzelni sem tudtam, hogy valaha is önfeledt leszek majd. Eljön az ideje, még ha most sötétebben is látod a dolgokat.

Az erőforrásaidat azért vedd számba, és ha már kicsit jobban vagy, áldozz időt és energiát magadra/ a barátokra/hobbikra is! :) ;)

14 es nek igaza van. az en fiamrol 15 evesen derult ki hogy nem szimplan "furcsa dolgai vannak" hanem skizofrenias.

ha kicsi korban lett volna ilyen akkor en is legjobb esetben bentlakasos iskolaba intezetbe adtam volna, vagy ha nagyon sulyos a dolog akkor lemondtam volna es orokbe fogadhatova tettem volna.

De az o tunetei csak 16 eves kor korul kezdtek sulyossa valni. kezelni se engedte magat es 19 evesen ongyilkos lett.

azt hiszem neki is es nekunk is igy jobb. O nem szenvedte vegig az eletet igy mi meg nem rettegtuk vegig az ossze hatralevo eletunket. ha ismertem volna a volt ferjem csaladjaban elofordulo skizofreniat akkor nem is szultem volna meg. persze mint anyanak mindig faj hogy elment , mert voltak nagyon szep idoszakaink de ezt az utolso 3 ev allando gyotrelmei szinte elmostak egeszen.