Aspergeres lenne?
7éves kisfiam elsős. Matekból kiváló, ha vannak is hibák a felmérőjében, azért, mert szórakozottságában kihagy 1-1 feladatot. Messze jobban számol, mint a többiek, összead-kivon tízezres nagyságrendben.
Írásképe viszonylag szép, viszont rajzolni nem szeret, nem tud, színezéssel a világból ki lehet kergetni. Ceruzafogása is csak nagycsoportban alakult ki.
Szókincse rendkívül nagy, választékosan beszél, ezt betudom annak, hogy 7 év alatt nem sok olyan este volt, amikor elmaradt volna az estimese. Kb 2 éve már igényli a folytatásos sztorikat, regényeket olvasok neki.
Olvasni elvileg tud, ebben nem volt előtte a többieknek, az iskolában tanulta, viszont nagyon szépen megy neki. Amit itt problémának látok, hogy ha már 1x olvasott egy szöveget, hajlamos csak ránézni a szavakra és emlékezetből mondani. Olvasás-gyakorlásnál már 3-4. olvasásnál kívülről mondta az egészet.
Biciklizni nagyon nehezen tanult meg, a lába lecsúszott, elakadt, rossz iránybe tekert. Most sem szereti igazán.
Hintázni nagyon szeret, de csak fészekhintában, ha lököm. Hajtani nem tudja.
Úszni sem tudott megtanulni, oktató szerint nem összerendezett a kéz-láb koordináció.
Nagyon válogatós, talán 10-15féle ételt eszik meg, de azokat sem mindig. Szendvicse mindig ugyanolyan, ugyanaz van benne, ha nem (akár csak a kenyér is más) már nem feltétlen eszi meg.
Nagyon gyakran eljátszik a saját kis világában, órahosszat képes ugrálni, küzdeni az elemekkel. Máskor meg 2 percre nem lehet egyedül hagyni, mert unatkozik. Sok kitalált játéka van, a tágyak ritkán számítanak. Tehát pl ülünk egymás mellett, és mesélés alapján megy a móka, vagyis mindketten elmondjuk, hogy éppen mit csinálunk, kivel harcolunk, stb. Amikor megkérdezem tőle, azt mondja, ő látja is, amit elmond.
Nehezen barátkozik, de a barátokhoz ragaszkodik. Pl olyan kisfiút tart a legjobb barátjának, aki 2 éve elköltözött, és azóta nem is láttuk.
Vannak olyan barátok, akik jó hatással vannak rá, akivel képes csak üldögélni és beszélgetni, a nem ennyire közeli barátokkal, pajtásokkal folyamatosan vadul.
Családon belül szereti a testi kontaktust, ölelést, puszit adni és kapni is, egyik legkedvesebb játéka a csikizés. Barátokat is megölel szívesen.
Szemkontaktus sokszor hiányzik, de nem feltűnő, inkább csak olyankor, amikor látom, hogy nem érdekli, menne már.
És megy rendületlenül. 7 évesen nem jutott el odáig, hogy az úton körül kell nézni. Még ha 5 méterrel a járda széle előtt emlékeztetem rá, akkor is simán kisétál.
Boltba, étterembe nem lehet vele menni, mert nem képes viselkedni. Nem tud a fenekén maradni, mellettem maradni, szaladgál, kiabál, játszana.
ha valamit a fejébe vesz, az úgy van. Így szokott le a biliről is. Mert majd ha leér a lába a futóbicikliről, akkor lesz már elég nagyfiú ahhoz, hogy vécébe pisiljen.
Most pl hetek óta könyörgök egy hajvágásért. Kitalálta, hogy a névnapja után 4 (fontosak a számok, mindent számolunk) nappal levághatom. Kétségem sincs affelől, hogy ugyan visítani fog közben, de hagyni fogja.
Sorolhatnám még napestig a furcsaságait...
A hintát pl ha meglököm, egy idő után belejön és hajtja, bár néhány perc után képes elveszíteni a ritmust. Inkább azt látom, hogy nem is nagyon ül fel rá, mert nem érzi biztonságosnak a sima lapot a feneke alatt. Játszótéren pl a csúszda tetejéről simán leugrál, de hogy a felette lévő rúdra fellógaszkodjon és onnan engedje el magát, attól fél. Mint ahogy a rúdon való lecsúszástól is.
Nem vettem okoskodásnak, értem mire gondolsz, van ismerős, akinek a beszédfejlesztéséhez is tornát javasoltak első körben. Csak mivel ezek a mozgások eddig mindig beértek, még ha kicsit később is, mint a kortársaknak, nem gondoltam fejlesztésre.
Az autizmus igazából 3 területet érint, ezek a kommunikáció (ami nálatok nem gond), a szociális viselkedés (szintén nem látom problémának) és a rugalmas viselkedésszervezés (és ezt sem).
Mindenkinek máshogy oszlanak el a képességei, valakinek viszonylag kiegyensúlyozottan, valakinek egyenlőtlenül (valamiben nagyon jó, másban gyenge). A te fiad utóbbiba tartozik. De nem gondolom a leírásod alapján, hogy ez Asperger lenne. De nézesd meg egy szakemberrel inkább, ha valamiért úgy érzed, hogy kéne.
Nem biztos, hogy válasz a kérdésedre, de a leírásodból szinte teljesen ráismertem 7 éves önmagamra. Tudtommal nem vagyok aspergeres, voltunk nevelési tanácsadónál óvodás koromban, diagnózist nem kaptam, de azt mondták várjunk egy évet az iskolával, amit édesanyám (aki pedagógus) nagyon ellenzett és végül nem így lett.
Most 23 éves vagyok, egyetemen nehéz szakra járok, sokat fejlődtem azóta, de mindig is gondjaim voltak a beilleszkedéssel, sokszor "másnak" meg "furcsának" érzem magam, illetve másoktól is megkaptam ezeket a jelzőket. Pszichológushoz csak nemrég kezdtem el járni, mert nagyon magányosnak éreztem magam.
Lehet, hogy profitálhattam volna abból, ha gyerekkoromban felismerték volna a problémáimat és kezdtek volna velük valamit, de ezt persze már nem fogjuk megtudni. Ezek persze csak az én személyes tapasztalataim, közel sem biztos, hogy a te gyerekednek is ugyanaz a "baja" mint nekem, de gondoltam leírom, hátha segít valamit.
Ne kergess diagnózisokat! Keress egy jó mozgásfejlesztőt, lehetőleg konduktort. A dokik se fognak tudni mást javasolni, vagy még gyógyszerezni tudják, azt meg ugye nem nagyon kéne....
Szóval mozgás, mozgás, mozgás és egy jó konduktor!
köszönöm :) a nyáron nekiindulunk a kivizsgálásnak (nehéz volt a beilleszkedés, nem akarom a napközi, a közösségben lét terhére vinni).
ami miatt aggódni kezdtem, hogy vajon mikor kezd a gyereknek feltűnni, hogy ő másmilyen, mint a többi? szóval ezért kellene mielőbb tisztázni a dolgot, hogy ő is tudja, hogy van neve annak, ami miatt más, és nem ő tehet róla.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!