Nem tudom, szabad-e kimutatnom a csalódottságomat, vagy fájdalmamat, ha éves kisfiam megbánt valamivel?

Szerintem pont az a baj, hogy megszokta, hogy állando pörgés van körülötte és állandóan kell neki program.

Nekünk nincsenek rokonok a közelünkbe, és a gyerekeim mindig velem és a férjemmel ölelkeznek, jönnek egy kis szeretetért. DE ha itt vannak a nagyszülök akkor azokban a napokban csak a nagyszülök léteznek nekik.

A gyerek érzi benned a szeretethiányt. Dolgozd fel a dolgaidat, ne függj az ő szeretetétől, és akkor jönni fog.

A férjem meg a lányom ugyanezt csinálják. Mindig pusziért könyörög, aztán csodálkozik ha nem kap. Amikor nem könyörög, kap, amúgy. Néha már vicces. De csak nekem.

Az apja 6 éve lépett le. Ezt már rég fel kellett volna dolgozni. Nem csak neked rossz ez, hiszen neki az apja ment el.

Éreztetheted, hogy ha nem fogad szót, vagy szándékosan rosszalkodik, de szeretgetés elutasításáért soha! Az érzelmi zsarolás. Undorító dolog kikényszeríteni a másik szeretetét. Szeret téged, akkor is, ha nem lóg rajtad.

Nem írod, hogy a betegséged miben korlátoz, de lehet, hogy ezért igényli mindig egy harmadik személy jelenlétét.

Eddig abban nőtt fel a gyerek, h mi emverek nem mutatjuk ki az érzéseinket, mert az gyengeség, most meg hiányzik neked az ő szeretete, érzelmei feléd. A gyerek másolja a környezetét, úgy tanul, vagyis téged másol már 6 éve. Akkor mégis mit vársz?

A babák sem hülyék, jobban leveszik, h mi anyával a helyzet, munt maga az anya, és érzik, ha "hazudnak" nekik, vagyis nem őszinte az a mosoly, amit kapnak, nem örömből, hanen kényszerből játszanak vele, és magyarázatot nagyobb korában sem kap anyuka viselkedésére, h pl. most rossz napom van kicsim, ezért vagyok szomorú, hanem a szülő mindent palástol, akkor a gyerek lemásolja. A te gyereked ezt már 6 éve másolja, 6 éve a tükröd, és most hírtelen szeretetcunamit vársz tőle.