Minden bajára van, sőt már felesel is, te megbüntetnéd ezzel?

A telefont elvenni hülyeség, mert azzal semmit nem oldasz meg, csak legfejebb még inkább hisztizik.

A számítógépet hozd ki a szobából és akkor használhatja, ha "sorra kerül".

Egyszerüen ne csinálj meg neki semmit - mivel úgyis ö csinál mindent -, ne moss rá, ne vasald ki a ruháit, ne fözz neki (hideg kajától sem lesz baja), stb.

Olyan meg nincs, hogy a Wifit nem kapcsolhatod ki, elvégre nehogy már ö mondja meg neked, hogy mit tehetsz és mit nem.

valtoztasd meg a wifi jelszot....

wifirol a bongeszobe beirod, hogy 192.168.0.1

a routeren van egy beallitasokhoz valo jelszo, azzal belepsz.

Ket ertelmes felnott ember vagytok (feltetelezem), egy wifi jelszo valtas csak nem fog ki rajtatok.

Ha kierdemli akkor megadod neki az uj jelszot, ha megint problema van, csak siman megint jelszot valtassz.

"Köszi a választ! De ha a telefont nem veszem el, akkor nem nagy büntetés, mert túlnyomórészt azzal kockul, nem a géppel. A wifit azért nem kapcsolhatom ki, mert a férjemnek szüksége van a netre a munkája miatt. Ez a "nem csinálok meg neki semmit" egész jó ötlet."

A telefon "magánügye", de így a számítógép legalább másnak is használható.

A férjed meg éjjel dolgozik? Mert ha nem, akkor a Wifi símán kikapcsolható.

De nálunk eleve úgy van beállítva, hogy este 11-kor automatikusan bont és reggel 7-ig nem lehet belépni a netre.

Emellett csak azzal a készülékkel lehet használni, aminek a MAC-ja engedélyezve van.

A nem csinálsz semmit müködik, nálam használt, mitán vasárnap este 11-kor fedezte fel az egyik gyerek, hogy másnapra nincs tiszta ruhája, sem fehérneü, sem felsöruha. Így másnap kénytelen volt az elözö napiban menni iskolába és délután meg kimosni, kiteregetni a szennyesét. Kb két hétbe telt, mire megszokta, hogy ha nem figyel, akkor ö bánja meg. (csak nem szabad "megsajnálni"!).

Nagy elönye még, hoyg mire leköltöztek, addigra minden háztartási munka megszokott volt, és így sokkal könnyebben tudtak önállóan élni.

Próbáld kerülni az önkényeskedésnek még a látszatát is, mert ha most kiássátok a csatabárdot, az évekre elmérgesíhetheti a viszonyotokat.

Üljetek le egy szombat délután, és tárgyaljátok újra a családi szabályokat és feladatelosztást. Vegyétek sorra, kinek milyen elvárásai vannak, és ezek milyen feltételekkel teljesülhetnek. Pl. mennyit lehet számítógépezni naponta, és előtte milyen házimunkát, iskolai feladatot kell elvégezni. Mennyi szabadon felhasználható ideje marad az egyes családtagoknak? Mindenkinek jár ilyen idő, persze nem biztos, hogy ugyanannyi. Érdemes listát készíteni a felmerülő feladatokról, hogy nyilvánvaló legyen, mindenki kiveszi a részét belőlük. Vásárlás, főzés, mosogatás, mosás, teregetés, számlák befizetése, takarítás, idős rokon segítése, stb. A gyerekeknek sokszor fogalmuk sincs, mi minden történik egy családban, ami lehetővé teszi a kellemes életet.

Ha csak lehet, érdemes elkerülni az ad hoc feladatkiosztást, ez majdnem mindig ellenállást vált ki. Hagyd meg ezeket a vészhelyzetekre, akkor a gyerekek is megértőbbek. (Ha épp kifut a leves, mikor csengetnek, megkérheted, hogy nyisson ajtót.)

Ne dőljetek be annak a szövegnek, hogy ti akartátok, hogy ők megszülessenek, ezért most kötelesek vagytok ellátni őket. Felnevelni vagytok kötelesek, abba pedig beletartozik, hogy a csecsemő "mindent megkap, és nem kell érte tennie semmit, és semmilyen felelősséget nem visel" állapotból átvezetitek őket a "semmit nem kap magától értetődően (esetleg mégis, szeretetből), mindenért meg kell dolgoznia, és minden tettéért felelős, el kell viselnie a következményeket" állapotba.

Viszont a kamaszok stílusával szemben én elnéző szoktam lenni. Nem baj, ha morog, amíg megteszi, amire kértem. Ha undokul válaszol (nálunk a hangnemmel szokott baj lenni, nem a szóhasználattal), arra figyelmeztetetem, de nem csinálok ügyet belőle.

A szombati fözéshez egy tipp: nagyon figyelj, hogy te ne szólj bele, akármennyire is nem úgy csinálják, ahogy neked tetszik vagy ahogy te szoktad.

A legokosabb, ha egyáltalán nem mégy a konyha közelébe, mert akkor nehéz kiállni szó nélkül - de ha beleszólsz, akkor letöröd öket.

Amit feltételnek kikötnék, az az, hogy utána helyreállítják a konyhát - ne rád maradjon a rengeteg használt edény meg szétszórt mindenféle, ezt is tegyék rendbe. (Az más kérdés, hogy valószínüleg utána még lesz neked is egy köröd, mire minden olyan lesz, ahogy megszoktad)

Meg ha a kaja nem lesz egész jó, akkor se akarj segitö tippeket adni nekik, hoyg mit kellett volna másként - ök is észreveszik, hogy nem olyan, mint kellene, de a kedvüket ne vedd el. Idövel belejönnek, ha hagyon öket e´rvényesülni!

A számítógépet vagy ki kell hozni a szobából, vagy jelszóval levédni. A telefont le kell adnia és akkor kapja meg, ha kész a lecke.

Az ilyen hangnemet én nem tűrném. Bűnti járna érte és mindenképpen mondanám neki, hogy azért kapja a büntit, mert így viselkedik. Házirendet fektetnék le írásban, amit kirakok a hűtőre és mind a két gyereknek lenne feladata. Étkezések utáni rendrakás a konyhában közösen a két gyerek, esetleg kajakészítésben is segíthetnek.

Nálunk is voltak hasonló feladatok egész kicsi korunktól.

Símán kaphat még vagy 10 feladatot a fiad minden nap, a tesójával egyetemben.

A számítógépezésre is időkorlátot kell tenni. 1-1 órát nyomkodhatják.

Tudom, hogy sokan jönnek azzal, hogy jajj, így meg fog útálni a gyerek...hát ha kicsi korától kezdve hozzá van szokva, hogy korlátok között él, akkor nem fog. Ilyenkor bevezetni a korlátokat már egy kicsit durvának tűnik, de inkább utáljon a gyerekem pár évig, mint a jövőjét bssza el. Mert aki nem tanulja meg betartani a szabályokat, alkalmazkodni, tűrni az felnőttkorában sokkal nehezebben fogadja majd a pofonokat.

Először persze, hogy nem lesznek barátságosak ezek a korlátok, de mihelyt be tudja tartani a szabályokat, meg lehet jutalmazni. Ha látja majd, hogy érdemes jól viselkedni, együttműködőbb lesz. Csak türelmesen ki kell várni az eredményt.