Mi kezdjek a romboló két és fél évesemmel?

Hány testvérrel kell osztoznia a figyelmeden?

Mennyit vagytok kettesben?

Egyébként pedagógiai szakszolgálat vagy beutaló neurológushoz. Megnézik, tanácsot adnak.

És ha más vigyáz rá, nem vagy vele, akkor is ilyen vagy ez csak neked szól?

Egyébként tetőzik a dackorszak, ami némelyeknél igen tud durva, őrületbe kergető is lenni, még akkor is, ha tesóknál nem volt annyira vészes vagy másképp nyilvánult meg. De valahogy kreatívan szakcionálni is kell, ha nem kívánatos a viselkedése - arrébb vinni, elvenni, más cselekvést felajánlani, neadjisten sarokba rakni - mert a csak rászólás a legtöbb ilyen korú gyerekre nem hat.

Az agresszív gyerek sokszor családtünet.

Pl ezt látja a szüleitől, hogy verik egymást, vagy egyéb módon van jelen az agresszió.

Főleg az ilyen picike, 2,5 évesnél igaz ez.

Vagy csak figyelmet szeretne magára vonzani.

Dackorszak, az van, de akkor sem normális,a dackorszakban sem,ha a gyerek napi szinten őrjöng és dühöng és rombol.

Az is lehet, hogy valami szervi baja van az agyának.

2,5 évesnek azért már beszélnie is kellene.

ADHD-s fiú anyukája vagyok.

Attól kezdve, hogy a kisfiam elindult, egy pillanat nyugalmam nem volt. Mindenért hisztizett, a játékai rövid ideig érdekelték csak, mindent szétrámolt. Boltba nem lehetett vele menni, hiszti volt mindenért, olyan dolgokkal, hogy ő pakolhat a kosárba, tolhatja a kocsit, nem lehetett 2 percnél tovább lekötni a figyelmét.

Én a könnyebb (?) utat választottam. A lakást bababiztossá tettem, minden törékeny ment a felső szekrényekbe, az alsókat, ha tudtam, lezártam. Éjszaka teregettem, a főzést hol a nagymamákra bíztam, hol rendeltem ételt, hol akkor főztem, amikor aludt. A takarítás hasonlóképpen. A boltba apa járt. Mindenkit bevontam az otthoni teendőkbe, akit csak tudtam, napközben pedig csak a kisfiammal foglalkoztam. Sétálni mentünk, játszottunk, könyveket nézegettünk, meséltünk, kimentünk az udvarra, mentünk mindenfelé, mert neki folyamatosan új ingerekre volt szüksége. A tévétől félt, a zenét utálta kb. középsős koráig.

Ha beteg voltam, vagy kimerültem, a mamákra bíztam. 2,5 évesen ment csanába, de addigra már megvolt a kistesó is.

Aki nevelt már ilyen gyereket, az tudja, nála a hagyományos nevelési módszerek csődöt mondanak.

Nem tudom, a te gyereked is figyelemzavaros-hiperaktív-e. Nálunk 4 éves kora után lett diagnózis, majd fejlesztés. Addig mindenki azt hitte, csak rosszul nevelem, néha még én is. Vagy azt, hogy semmi baja sincs, csak kicsit akaratos-pörgős :)

Javaslom, olvass sokat, figyeld őt és írj naplót a gyanús dolgairól, videózd le, ha tudod. Figyelj oda, miket eszik, nem érzékeny-e valamire. Vidd el máshova is kivizsgálásra, a beszédét se ártana beindítani, ha még nem mond legalább pár szót.