Van jelentősége annak, ha egy kisgyerek kíváncsiságból pl. kitépkedi a rovarok lábait, szárnyát?

Utolsó válaszoló vagyok, húúú, megnyugodtam. Egyébként azért írtam az első két sort, mert tudom, hogy tényleg sosem csinálnak ilyet a gyerekeim, mivel rengeteget foglalkozom velük ilyen téren is, mint írtam. Egyébként gyerekként én is öltem néha rovarokat, pl cserebogarat stb gyűjtöttem és benne felejtettem az üvegben, köv hétre mind meghaltak,a szüleimet nem zavarta, mert nagyon károsnak tartották a cserebogarat, de engem máig furdal a lelkiismeret. Lábukat sose tépegettem, mindigis éreztem, hogy ebbe belehalnak, mert nem tudják megszerezni a táplálékukat. És kb 10-12 éves korom óta az életet mindennél jobban tisztelem. Mindenkiét. Csak a kullancsot ölöm meg, azt sem szívesen, de muszáj. Szeretném, ha mindenki így gondolkodna.

Örülök,hogy hasonlóan gondolkodunk és tényleg megnyugodtam!!!!

Nagyobb baja ne legyen. Szerintem ettől még normális. Lehet valami kutató, vagy orvos lesz belőle. Például a sebészi munkához is kell valamennyi agresszió, csak hasznosan kezeli. És kiből lesznek a boncmesterek. Senki sem tökéletes. Attól hogy más nehezen viseli, hogy nem egyformák az emberek, nagy kárt nem csinál. Lehet ha tiltod neki, elővetíted rá, hogy rossz ember. Akkor elkallódik, mert érzi, hogy nem tudják őt elfogadni olyannak amilyen.

Egy szülőnek nem az a feladata, hogy ítélkezzen a gyerek felett. El kell fogadni, hogy ilyen. És segíteni kell neki, hogy hasznosan tudja kamatoztatni képességeit. Vagyis hogy megtalálja a helyét a világban.

Utolsó, jókat is írtál, de tudnod kell, hogy a gyerek személyiségfejlődése elsősorban a szülő kezében van. Az ő példája alapján alakul ki a gyerekben pl az empátia képessége is. Tehát a szülőnek természetesen nem direktbe kell korlátoznia az ilyen hajlamokat, hanem érzelmi úton rávezetni a gyereket valami olyasmire, hogy minden élőlénynek csak egy élete van, és ne tegyünk olyasmit másokkal, ami nekünk kellemetlen lenne, ha velünk tennék.

A boncmesterek pedig hullákat boncolnak, akik már nem éreznek semmit. A sebészek munkáját pedig az motiválja, hogy meggyógyítsanak másokat, nem pedig, hogy szenvedést okozzanak. Legalábbis remélem, de lehet, hogy én vagyok túl jóhiszemű.

Nagyon álszentnek gondolom a 62%-os válaszolót. Főleg ha eszik húst.

Nem bántanám az állatokat, de annyira természetellenes hogy az állatokat egyesek többre tartják az embereknél. Szeretem a macskákat, ha valaki macskaanyának hívja magát, mert neki az a gyereke, attól kiráz a hideg. Nyugodtan lehet antiszociális, de legalább ne hirdesse.

Ha egy gyerek megdob egy macskát, már biztosan pszichopata lesz, de ha egy másik gyereket bánt, akkor senkit nem zavar, "farkas törvények uralkodnak". Ha a sajátja még büszke is rá, mert erős.

Tudom, nem erről szólt a kérdés. Mi már más életet élünk, de nagyapáméknál hatalmas kert volt. A pucicsigát pl simán lesózta vagy a tyúkoknak adta. Talán itt kezdődött nálam is az érdeklődés a csúszómászók, bogarak után. Egy nyáron piszkáltuk őket az utcabeli gyerekekkel. Ez elmúlt és nagy állatvédők lettünk.