Hogy segítsek rajta?
Ez nagyon nehéz! Normál esetben a szeparációs szorongásra az a legjobb reakció, hogy engeded nonstop veled, melletted lenni a babád addig, amíg tombol ez az időszak.
Anno a fiamnak mindkét hullámba előjött a szepa, nagyon sokat olvastam a témában, ugyanis én szinte levegőt venni nem tudtam a fiamtól. És akkor nyugodtam meg, amikor általam nagyratartott gyermekpszichológusok (pl. Vekerdy) tollából olvastam ugyanazt, amit ösztönösen éreztem: ha tombol a szepa, nem lehez elkapatni, nonstop testközelben ajánlott lenni a gyermekkel. Ha csendesedik, újra önállósodni fog, ilyenkor viszont nagy károkat okozhatunk, ha lerázzuk magunkról a gyereket annyival, hogy "Ne hisztizz!".
Én szinte összenőttem azokban a hetekben a fiammal, reggel magamra kötöztem, és este levettem, így nyugodtan teltek a napjaink. Így főztem, takarítottam, sőt, újra a mellkasomon aludt, mint párhetes korában. Így visszagondolva gyönyörű időszak volt, újra az az igazi szimbiózis, akkor viszont elég húzó volt benne lenni. Akkor tanultam meg a gyermekem jelenlétében nagyvécézni.
És tudom, hogy jól tettem, hogy nem erősködtem: mostanra 4,5 éves nagyfiú lett, aki hihetetlen önálló, magabiztos, a társaság központja, imádják az oviban mind a társai, mind az óvónői.
Szval a te helyzeted nagyon nehéz így, hog dolgoznod kell. Elképzelni sem tudom, mi a megoldás. Egyetlen segítség lenne, ha te lennél vele 0/24-ben.
Egyébként kivel van, ha te dolgozol?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!