Nem szeretek élni! 11éves fiam többször tett olyan megjegyzést, hogy nem akar élni. Tanulási problémái vannak, kevés barátja van és önbizalomhiányban szenved. Mit tegyek, hogy segítsek rajta?

Mindenképp vidd el szakemberhez!!

A férjem elmondása szerint pont 11 éves volt,amikor gyszereket vett be öngyilkossági szándékkal.Még búcsúlevelet is írt.:((

Sok-sok figyelem,és türelem...

Remélem minden helyrejön,sok sikert!!

Szia!

Javaslom a szakembert, mindenképpen el kell vinni és kérdezzétek meg tőle, hogy mi a legnagyobb gondja, beilleszkedés a suliban vagy önértékelési probléma? Érdemes ezzel foglalkozni.

Énis gyakran mondok ilyenek,csak én 14 éves lány vagyok!

Nekem az esne jól,ha érezzném,hogy valaki figyel rám.

És az ha sokat lehetnék a szüleimmel is.

Nem lehet,hogy esetleg,most kevesebbet vagytok együtt,mint régebben?

Állj mellé.Ülj le vele és beszélgessetek esetleg az apával.Mondjatok el mindent őszintén egymásnak.

Adjatok neki tanácsokat esetleg pchilogus (vagy h kell írni :)..nekem úgymond szeretet hiányom van,a suli is roszabb let,bár barátaim vannak,és néha én is azt mondom,hogy minek születtem meg?meg,hogy-hogy hallhatnék meg?!jobb lenne mindenkinek stb.

Én sokkal kevesebbet lettem a szüleimmel,mamámat elvesztettem,semmi nem jön össsze.

De rájöttem,hogy minden rajtam múlik.Ha anyuék nem foglalkoznak velem akkor ez van,ők vesztenek :D

Legyetek sokat eggyüt,éreztesd vele,hogy szereted és ő a legfontosabb,ne csak mond érezesd vele.

ÉS ne kiabálj vele mindenért.

14.30-as író vagyok ezt minnél gyorsabban tedd meg,én már 28 éves vagyok és eljátszom a külvilág felé,hogy minden rendben,de folyton szorongok.Monjuk az én gondom,hogy ronda vagyok,tele bőrhibával,az anyám zúg ivó,még gyerekként elküöltöztünk és a szép addigi stabil otthonomból kivittek egy romházba,évek teltek el mire nagyából helyre pofoztuk,a suliba meg folyton piszkáltak,új gyerek,csúnya is,a házuk is lepukkant.Ráadásul anyám meg munkanélküli is lett,a szép ruhákról már lemondhattam,volt hogy csokin és egy csomag zoknin kícül semmi sem került a fenyőfa alá,v. és szülinapra,vagy alig volt kajára,szóval ezt feldolgozni.Az állandó titkolozás,ne hogy megtudja valaki,hogy anyád iszik,hogy te már 12 éves korodra semmit nem kapsz mind kissebbésgi kompleszust és önutálatot váltott ki,egyszer télen még el is szöktün a tesómmal és pár volt régi cimbórámmal ekkor még nem voltam 12 se,de anyámék miután másnap hajnalban a zsarúk megtaláltak,csak azzal voltak elfoglalva micsoda szégyen hogy falura kiment hozzájuk a rendőrség,és ilyen koszosan kell haza vinniük,hiába mondam hogy mennyit bántanak.

A mai napig tudom,hogy nem érek annyit mint mások különben nekem is lehtett volna gyerekkorom és engem is szerettek volna.

Beszélj vele mielőbb különben kiégett ember lesz belőle!!!!!!!!!!!

Remélem a 14 éves kislány helyre jön lelkileg és boldog lehet ő és a 11 éves kisfiú is.

Gyerekek!

Probáljatok kikászálódni minnél előbb a depiből,mert különben felnőttkorotokra is azok maradtok,ez tapasztalat.Nekem is nehéz volt suli,de írtam a hosszú szöveben,hogy mi minden nehészéggel kellett szembenézni még,és ez csak 1-2 gond a többit le se írtam,mert novella lehetne belőle.Egy csomó hasnoló problémával rendelkező haverom volt,és túl élték.De megfigyeltem,aki stabilabb háttérből indul és azon nem kell gyerekként aggódnia,hogy lesz e kajára,számlára és mindig kap ruhákat,meg van ünnepelve a szülinapja rendesen az sokkal kisebb dolgokért ki tud akadni,és lelkizősebb,gondolj bele,betenném élni pár évre hozzám,v a barátaimhoz,na akkor nézne,ott minden arról szól,hogy nincs.

Egy kicsit írj a kisfiadról ha van időd.

Szóval egy átlagos külsejű,magasságű fiúról van szó?

Mert sajnos ha valaki bármiben is eltér társaitól már akkor kiközösítik..

De beszélgess vele mi bántja,mit érez4

Ne ijjedj meg ha az érzéseiről beszélve ijjesztő dolgokat mond,mert tudod ha kimondja v. leírja akkor is egy időre megkönnyebbül és kicsit már könnyebb lesz számára a teher amit cipel.

De nagyon nem érem ettől függetlenül a mai gyerekeket!-,ránk sem volt ideje a szülőknek,egy csomó ismerősőmmel együtt már ovodában egyedül járutunk és egy csomó mindent egyedül kellett megoldani,mindenféle lelki segítség nélkül

Nekem is sok barátom van akik megélhetési harcot vívnak mind a mai napig és csupa lemondás az életük,meg nehézség,még olyan is volt aki éhezet,és ezek közül rám is igaz pár dolog és még sem nyafogtunk és sírtunk mindenért,bele kellett törödni,és mindig volt valaki az osztályból aki még jobban megkeserítette az ember életét,és túl éltük felnőttünk,azt nem mondom hogy boldogok lennék,de még akinek nincs nehézsége az élettől és szinte csak jó dolgokat kap akár genetikailag(ész,külső,fizikai adottság,egészség stb.)az is boldogtalan.

Szóval ha tud írjon hogy jobban megismerhessük a kisfiút,úgy talán könnyebb lesz tanácsot adni.

A kisfiú elég szeretettett és elismerést kap ha valamit jól csinál,pl segítőkész akár szülőtől,nagyszülőtől?

-Én nem kaptam pedig szorgi voltam és nagyon mély nyomot hagyott bennem,hogy sose kaptam elismerést,csak rossz szót.Szóval erre figyeljenek

De tényleg most elvileg csak a tanulás és az önbizalomhiány a gondja vagy van valami más is az tud meg.!

Mert ha csak ennyi akkor mi lesz vele később amikor szembesülni fog az igazi valósággal,elfogják nyomni és a végén mindenért lelekizni fog.