Milyen gyakran érzed azt, hogy legszívesebben felállnál kisétálnál az ajtón és soha az életben vissza se néznél?

Soha.

Azt inkább, hogy jó lenne egyet üvölteni.

De hogy soha ne jöjjek vissza, odáig még gondolatban se jutottam el.

Változó. :D

Vannak időszakok, hogy naponta többször.

És vannak egészen békés napok (hetek?), mikor egész jó fej tud lenni a gyerek. :)

Szerencsére már elég nagy, hogy megértse, hogy most felb..ta az agyamat, úgyhogy elmentem egy fél órára sétálni/fürdeni, addig mindkettőnk feje kiszellőzik.

2 napos korában majdnem elvesztettük a kisfiunkat. Tudod mikor jutna eszembe,h kisétálok az ajtón és vissza sem jövök?! Soha. A legnagyobb hisztik, megbántások után sem.

De ha nem történt volna majdnem tragédia a születése után, szerintem ekkora marhaságot akkor sem gondolnék. Azt is utálom, mikor "elgurul a gyógyszer", és felhúzom magam, ingerült vagyok vele.

Ez az "elhagyom a gyerekem/családom" -érzés nálam nem tartozik a néha előfordul, normális dolgok kategóriájába.

Ilyen soha nem jutott eszembe és nem is fog...

Olyan igen, hogy most felállnék és elfutnék, meg, hogy elmennék egy hétvégére egyedül, de soha nem hagynám el a családomat!

Hmmm a gyerekeimmel kapcsolatban nem jutott ilyen az eszembe,pedig vannak nehéz napok,de levezetjük a feszkót.

Ellenben a munkahelyen a sok okos ügyfél után szokott ilyen érzésem lenni!

Nekem van egy olyan mondásom, hogy könnyebb a 3 gyerekkel elboldogulni, mint a feleséggel.

Oktalan féltékenykedése miatt harmincas éveimben legalább négyszer mentem el otthonról úgy, hogy többé nem megyek haza. Menni szeretek, de várakozni a szabad levegőn utálok, így pár óra unatkozás után mindig hazakullogtam. Nem volt hová mennem, ezért mondhatom, hogy minket csak a nyomor tartott egyben.

Amikor csecsemőgyilkosságokról és minden kiborítóról olvasom a híreket, akkor kb itthagynám az egész világot.

Ma is a nap sztorija hogy egy évesét verte agyon egy anya, indok, mert ideges volt(szerintem figzás lehetett a háttérben...); vagy 10 évest születénapján brutális kegyetlenséggel végzett ki a családja.

komolyan, néha gyertyákat gyújtok és megfogadom, hogy további híreket soha nem olvasok.

és csak ölelgetném a gyermekem, mintha megölelhetném a világ összes gyermekét.