Az ovi kezdete óta a kislányom kifordult önmagából. Másnál is van ez így?

Alapból cserfes, nyílt és barátkozó, de emellett akaratos is. Amíg külön laktunk anyósoméktól, nem volt vele különösebb gond, "kordában lehetett tartani", de amióta itt vagyunk, megváltozott a kétféle nevelés miatt. (Anyósékkal lehetetlen megbeszélni ezt.) Na de amióta oviba jár, olyan "rossz" itthon, hogy csak nézek. Szemtelen, folyton butaságot csinál. Az ovit szereti, egy nap alatt beilleszkedett, és az óvónők szerint igaz kis óvodás, azaz ott nincs vele probléma. Itthon ellenben... És nem azért, mert a 35. hétben vagyok, és kevesebb a türelmem, mert más is mondja, hogy "kifordult". Nem tudom, mit csináljak, hogy ne legyen ilyen hisztis. A "nem törődök vele" dolog most már nem jöhet szóba, mert ez nem a "hagyományos" dackorszaki dühkitörés, hanem rosszat csinál, felesel; ha vendég jön, szemtelen vele és még oda is legyint neki. Nekem és a férjemnek szót fogad ugyan, de már azt is úgy, hogy előtte pattanásig feszíti a húrt. Beszélni lehet vele, de amikor rájön a heppje, mit sem ér, elfelejti, mit beszéltünk meg. Gondolom, ez csak rosszabb lesz, ha megszületik a testvére. Jó lenne valami tanács, mert az agyam lassan elszáll valamerre. :(