SNI folyamata és a továbbiak?

Az én fiam most kezdte az iskolát, s pont úgy viselkedik, ahogy elképzeltem.

Pici kora óta extramozgékony, érdeklődő, értelmes, okos gyerek. Jólelkű, jószándékú, barátságos, nyílt, társaságkedvelő. Viszont az állandó "rendszer elleni lázadása" miatt bőven vannak konfliktusaink. Számos könyvet, cikket olvastam, milyen módszerrel tudnám kicsit formálni, hogy ne legyen ilyen szélvész és csélcsap. Nem igazán tud megülni egy helyben, a suliban 9 órán keresztül pedig ezt várják el :(

Ami érdekli, az leköti, abban el tud mélyülni, ezért amikor én 4 évesen kértem, nézze meg pszichológus, az kizárta a hiperaktivitást nála. Letudta annyival, hogy csak nagyobb a mozgásigénye, mint egy átlagos gyereknek, de mivel szépen tud játszani, nem hiperaktív. Meg amúgy is korai lenne ezt kijelenteni... :(

Napközben kb 2.5 éves kor óta kb 10szer aludt, tehát mondhatni semmit. Energiabomba. Mindenhova mászik, mindenhonnan leugrik, mindenhol a leggyorsabb igyekszik lenni. Figyelme gyakran csapong, elkalandozik. Már a múltkor azt mondtam neki dühömben, hogy ennyire buta vagy ennyire gonosz, hogy engem szándékosan az őrületbe kerget azzal, hogy nem fogad szót...:( Együtt sírtunk ez után is, mert úgy éreztem, a szívem majd megszakadt, mikor mondta: Anya, hidd el, én próbálok jó lenni, de nem tudok....

Épp a minap kezdtem utánajárni, hogy milyen sportot ajánlanak egy hiperaktív gyanús gyereknek (úszni hordtuk már, de kb finoman elküldtek pár hónap után, mondván, még nem érett, mert nem követi az utasításokat, nem tudja kivárni, míg sor kerül rá, stb.) Egyéni sportot javasoltak: judo, birkózás, tenisz, stb. Amikor ezekről olvastam, rábukkantam egy oldalra, ahol az ADHD-ről írtak. Döbbenten olvastam, hogy a fiamra kb minden tünet illik...

Beszéltem a tanító nénikkel, mondták, gyanús, de egyáltalán nem biztos. Kértek 2-3 hetet, s ha nem javul, akkor megyünk a nevelési tanácsadóba.

Nem célom egyébként, hogy papírja legyen. Pláne nem akarom terápiára hordani, gyógyszerezni. Első lépésként újra járni fog fejlesztő tornára (tavaly az oviban járt mozgás-összerendezetlenség gyanúja miatt) meg judóra. Igyekszem megvonni a cukrot és szénhidrátokat az étrendünkből, s barna kenyeret eszünk mi is vele. Hátha ez már elég lesz a javuláshoz.

Gyanús, hogy Titeket el fognak küldeni azzal, hogy még kicsi, s anyuka beleképzeli azt, ami nincs. :( Engem mindig hülyének néztek, sajnos. Leráztak azzal, hogy pedagógus-ártalom...

Az én fiamnál 4 évesen kezdődtek a gondok, egyre indulatosabb volt az oviban. El is mentünk nevelési tanácsadóba, de mivel akkor született az öccse, így mindannyian úgy gondoltuk, hogy testvér-féltékenység. Az oviban csak a magatartásával volt gond, de nem szélsőséges, így továbbra is úgy gondoltuk, hogy mi rosszul neveljük, vagy a tesó érkezése változtatta meg.

7 évesen kezdte az iskolát, egyből problémák voltak vele, egyáltalán nem tudott az órán megülni, dührohamok jöttek rá, járkált, ordított, stb. Gyakorlatilag teljesen bekattant, mi meg halálra rémültünk. Pszihiátrián megállapították, hogy hiperaktív, súlyos figyelemzavaros és gyógyszert írtak neki. Októberben kérte az iskola a nevelési tanácsadótól kivizsgálást és márciusban hívtak be minket a bizottsághoz, ahol megkapta az SNI minősítést. Tehát 5 hónapot kellett rá várni... Szerencsére a gyógyszer jó, a gyermekem jó tanuló, azt mondja minden szakember (még a tanárnénije is), hogy nagyon intelligens, okos, jó fej kissrác, nagyon szeretnivaló, csak éppen megülni nem tud, így a magatartása, szorgalma változó. De alakul a dolog. Szedi a gyógyszert, pszichiátriára járunk, mostmár pszihológushoz indulatkezelési terápiára, mellette sportol. De hihetetlen küzdelem vele a mindennapok, a házifeladat, stb. És "megnyugtattak", hogy ez végig így lesz, míg suliba fog járni. :)