Magasan funkcionáló autista speciális osztály, valakinek van tapasztalata?
Kisfiam állítólag az, bár több "szakértő" is kizárta, most 6 évesen kezdték el nekem mondogatni, hogy szokjam a gondolatot. Igazából nem hozza a tipikus tüneteket, barátkozik, szeretgetésre vágyik, van empatikus készsége. Viszont sokszor kívülálló számára értelmetlen és hosszú ideig tartó hisztijei vannak. Több gyógypedagógus feladta vele, mert képtelenek voltak együttműködésre bírni. Részképesség zavara, intelligencia problémája nincs. Ennek ellenére azt mondták most nekem, hogy jobban járnánk, ha nem adnám normál iskolába, mert ezeket a hisztiket nem fogják tudni kezelni.
Októberben tudok bemenni a suliba,órát látogatni, de addig is nagyon érdekel, hogy van valakinek ilyen jellegű tapasztalata? Mivel okos a gyerek, nem szeretném, ha lemaradna a tananyaggal, vagy nagyon súlyos gyerekek közé kerülne. Állítólag ez olyan osztály, ahol magasan funkcionáló autisták vannak. A fiamról kívülálló nem mondja meg, simán csak neveletlen, hisztis gyereknek tűnik.
Szerintem meg speciális suliba vidd. Nem azért, mert "buta" lenne, hanem mert egyenlőre képtelen viselkedni.
Ha több gyógypedagógus sem bírt vele, mikor csak vele foglalkoznak 1-2 órában hetente, akkor mit kezdjen vele egy "sima" pedagógus napi 8 órában, mikor ott van 25 másik gyerek is?
Nem minden magasan funkcionáló gyereket lehet integrálni, annak ugyanis feltételei vannak, mint pl. a magatartás. Ha lehetetlen miatta megtartani az órát, akkor ti is csak veszítetek a dolgon.
(és bár ezt nem szokták figyelembe venni az érintett gyereket nevelő szülők, de az NT gyerekektől sem lehet elvárni, hogy szó nélkül tűrjék egy társuk napi 3-4(5-6-7) hisztirohamát, különben rájuk húzzák,hogy nem toleránsak.)
Előző vagyok. A prividre itt válaszolok, hátha mást is érdekel.
Dióhéjban nekem az az elvem, hogy nekünk kell megtanítanunk a gyereket alkalmazkodni, mert soha senki nem lesz vele elnéző a világban, mert senkit nem fog érdekelni, miért "hisztis". Csak annyit érzékelnek, hogy nem kívánatos a viselkedése. Semmilyen speciális módszert, elbánást nem igényeltünk pontosan ezért. Kellett idő, mire a gyerek belátta, megtanulta, ésszel kompenzálta a társas interakciókból fakadó konfliktusok, vagy a kudarc kezelését. Olyankor nehezebb volt, szorosabb kontroll kellett, de nekünk bevált. A védett környezetben soha nem tanulta volna meg és most nem lenne ilyen. De van olyan gyerek, aki meg hiába kompenzál jól, nem neki való.
Azért ez szerintem nem egészen így van. A fiam 3 évesen kibírhatatlan volt, mindenért hisztizett. Normál oviba jár, de elküldték kivizsgálni, szerintem volt benne olyan szándék is, hogy el akarták küldeni. 6 éves koráig nem találtak semmit. Küzdöttek vele, és most már egészen jól alkalmazkodik. De sokat engedtek neki, amit nyilván egy iskolában nem lehet megtenni. Pl. ha nincs kedve részt venni a közös foglalkozásokon, akkor nem erőltetik.
És most már nagyon sokat szelídült, szinte mindig odaül magától. Tavaly még kivonult az anyák napi műsorról, most kiállt elmondani a verset. Szerintem, ha az óvónők elkezdtek volna keménykedni vele, meg büntetni a viselkedéséért, nem itt tartanánk. Viszont az iskolában ha a tanár nem ért hozzá, és elkezdi normál módszerekkel fegyelmezni, akkor a gyerek nem fogja megtanulni, hanem befeszül. Attól tartok, hogyha ilyen tanárral találkozunk, simán eléri, hogy a gyerek nem megy majd iskolába.
Az autista fejlesztéseken tanítják nekik az alkalmazkodást, és remélem, hogy idővel ez egyre jobb lesz, már most is nagyon sokat változott.
Szóval a speciális iskola nem feltétlenül azt jelenti, hogy burokban nő fel, hanem inkább azt, hogy próbálják jobban felkészíteni. Legalábbis elméletben, hogy ez mennyire működik, az más kérdés, a kételyeim egyik része pont erre vonatkozik.
30 fős városi normál osztályba biztosan nem adnám, most is csak azért gondolkodom, mert falun lakunk, elég kevés a gyerek, családias a légkör, és a tanító nénik is nagyon kedvesek, személyesen ismerem mindet. Tehát ők biztosan próbálkoznának vele, csak kérdés, hogy mivel nem tanulták ezt, hogy mennyire lenne sikeres a dolog.
Mármint mi nem így van? :) Így történt velünk! Oda viszed, ahova akarod, ez meg a mi döntésünk volt, és NEKÜNK jó volt.
Egyébként pontosan tudom, milyen a speciális iskola, ott dolgozom. Többek között ezért is írtam, hogy van akinek a normál jó, van akinek nem.
Eszemben sincs rábeszélni, csak a kérdésedre válaszoltam. De honnan tudhatná innen bárki, hogy a te gyerekednek mi lenne a jó, ha te magad sem tudod? És hidd el, az a normáis, ha bizonytalan vagy, mert az azt jelenti, hogy jól akarsz dönteni. De bocs, én is tudom, mi a jó az enyémnek, főleg utólag, hogy be is bizonyosodott. Ne próbáld megmagyarázni, miért volt rossz, mert nem volt az. Köszi.
Nem próbálom megmagyarázni, hogy a te gyerekednek mi volt a jó. Csak éppen azt mondom, hogy elég rossz az a gondolkodásmód, hogy normál iskolába adom, tanuljon meg alkalmazkodni, mert az életben sem fog hozzá senki alkalmazkodni. Ennyi erővel a vak gyereket is be lehetne adni normál iskolába, hadd tanulja meg. Pont azért gondolkodom a dolgon, mert nem tud alkalmazkodni másokhoz. És ha erőltetem, azzal nem oldom meg a problémát, attól csak még jobban ellenáll.
Van egy másik gyerekem, nincs ilyen probléma, mégis teljesen tönkretették idegileg az iskolában.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!