Mit kéne tenni azzal a két, öt éves édibédi gyerekkel, akik focilabdának használtak és agyonrugdostak egy pár hetes kiskutyát?

Én nem vagyok a szélsőségesen liberális nevelés nagy híve, nem hangoztatom, hogy "jaj, ne büntessük a gyereket, mert összetörik a lelke", de nem hiszem, hogy ebben az esetben a megszokott büntetési formák hatékonyak lehetnek, mert ez jóval több egyszerű gyerekcsínynél.

Első körben a családnak néznék a körmére, mert valószínűleg ott van a probléma. Kezdve azzal, amit előttem már többen feszegettek, hogy hol voltak mindeddig a felnőttek, honnan került a gyerekekbe ennyi agresszió, és miért nem sikerült még semmi empátiának kialakulnia bennük. Szinte biztos, hogy a családi környezetük nem megfelelő, nem tudom, hogy az olyan szülők, akiknek a kezei közül ilyen gyerekek kerülnek ki, fejleszthetőek-e, ha nem, akkor olyan nevelőszülőkhöz küldeném a gyerekeket, akik szigorúan fogva, ugyanakkor rengeteg türelemmel és szeretettel néhány év alatt talán normális mederbe tudnák terelni a fejlődésüket.

Abban - az egyébként kevésbé valószínű - esetben, ha a családi környezet normális, terápiára küldeném őket, a gyerekeket azért, hogy meggyógyuljanak, a szülőket pedig, hogy megtanulják, hogyan lehet az ilyen genetikailag khm... problémás gyerekeket nevelni.

Ha az én gyerekem lenne, nem tudom, hogy mit csinálnék.

Először biztos kivizsgáltatnám, hogy mi baja van. Ha azt mondják, hogy semmi, nagyon figyelném.

A következő ilyen után, ha biztos lennék benne, hogy kegyetlen, gonosz ember lenne belőle; erős felügyelet alá helyeztetném, megelőzésnek.

Nem lenne más lehetőség.

Gratulálok a 30-as hozzászóláshoz!

"Péppéverni őket, a belső szerveiket a szájukon keresztül kiszívni, ezt pedig megitatni a szüleikkel"???

Ráadásul ilyen részletesen leírni. Szakértő tudná megítélni, hogy a gyerekek normálisak-e, de te biztosan elmebeteg vagy.