Kinek van igaza? Mindent rá kell hagyni vagy csak nekem nincs turelmem hozza?

Nem tudom kinek van igaza,nem is nagyon érdekel!

De egy biztos! Minden kiskölyöknek kell egy határ,amit nem léphet át. Nem kell bántani, de sarokba állítani azért hadd lehessen már,ha nem tud viselkedni.

Eltűrni sem kell,csak mert gyerek.

Jól gondolod, határt kell szabni a viselkedésének, tehát nem szabad mindent rá hagyni, és anyukád is jobban tenné, ha nem próbálná védeni tőled. Végül is nem megverni akartad. Közöld az unokaöcséddel előre a játékszabályokat, mit szabad csinálni, mit vársz el, és mi az, amit nem tűrsz el, mi lesz a következmény, ha mégis megteszi. A természetes következményeket is mondd el: pl. ha rugdossa az üvegajtót, el fog törni, és befúj a szél, pénzbe kerül kijavítani stb. Lehetőleg olyan dolgokat említs, amik rá nézve is kellemetlenek.

Csak olyan büntetéssel fenyegesd, amit be is tudsz és akarsz tartani (és nem másokon múlik). Pl. nem játszol vele, nem beszélsz hozzá x ideig. Mondhatod azt is, ha rálép a lábadra, hogy "Ez nagyon fájt, most leülök, nem akarok veled beszélni mert nagyon haragszom rád, amiért bántottál. Én nem szoktam másoknak akarattal fájdalmat okozni, ez rossz dolog." És viselkedj is úgy, hogy lássa, komolyan gondolod.

Úgy kell ahogy csináltad.

Ha hazavitted volna, ne félj nem sokat próbálkozott volna utána.

Én a fiamat kétszer cibáltam haza torka szakadtából üvöltve mert nem viselkedett normálisan. Azóta csak megkérdem ha dilizik, hogy menjünk-e haza, azonnal átvált kisangyalba.

Mert tudja, hogy megteszem.

Anyukám ugyanígy, mint a tied. Nem is fogad neki szót, mert tudja hogy akármivel is fenyegetőzik, úgyse lesz semmi foganatja.

Szóval nyugodtan vidd haza legközelebb ha ilyen van. Vagy kínlódjon vele anyUkád, ha nem hagyja.

Igazad volt.

Mindhárom fiam felnőtt már, nagyon szerettem, sohase püföltem őket. De sohase hagytam volna a fájós lábam taposni. Jól csináltad, a hülyeség mértékéhez mérted a reakciót.

Meg kell nekik tanítani, hogy aki otthon van, és aki éppen velük van, az a főnök. Itt anyukád nagyot hibázott, hogy beleszólt.

Ha feszültebb, nyűgösebb ( a tesó születése miatt érthető), akkor is inkább kint kell futkároztatni, labdáztatni, bicikliztetni, hogy kimozogja magát.

Boltba én nem vinném, nem minden négyévessel lehet, viszont kötnék vele alkut: "Tudod, ha nem fogad szót nekem a sarokba állsz, ha nagyon nem, akkor hazaviszlek, akkor is, ha végigüvöltöd az utcát.(Csak az a fenyegetés, amit nem csinálnál meg, csak mondod. Ha komolyan gondolod, és meg is teszed, akkor az nevelés. Ebben a korban többet számít nekik, hogy mit teszünk, mint, hogy mit mondunk. Hidd el meg tudja érteni, és képes megcsinálni is. ha nem elsőre, másodikra, harmadikra. A nagy ordítás meg azért volt, mert rádöbbent, hogy van a butaságnak következménye.

Igazad volt, csak így tovább!