4 éves a neveltlányom, Anyuka, nagyon ráhagyott mindent, minden ezközt megragad/hogy ne kelljen aludni. Éjjel fél 11 mire elalszik, addig hiszti. Hajnalban amikor Anya dolgozni megy a gyerkőc már lesben áll, és rohan ki hozzá, HISZTI?

Próbálkozik. Ha jól értem, alig látja az anyját. Hajnalban megy dolgozni és későn jár haza? Naná, hogy anyahiánya van. Nálunk is próbálkozik a 4 éves fiú: éhes, pisilni-kakilni kell, szilveszter után félt is többször (éjszaka felriadt a tüzijátékra, jogos volt, majdnem frászt kapott). Teljesen másként viselkedik a gyerek, ha velem (=anyja) van otthon, mintha az apja is otthon van, aki dolgozik napközben, így csak kora estétől látja.

És amikor elmész az anyjáért az állomásra van vele otthon valaki?

Azért hisztizik és azért van dühkitörése, ha az anyjával van, mert dühös rá, amiért magára hagyja. Ő még nem tudja elmondani az érzéseit, és még ő sem igazán érti azokat. Persze, lehetne puszikkal, ölelgetésekkel is tölteni az időt, de ő inkább büntetni akarja, amiért nincs vele. Gondolom, míg nem voltál/voltatok az életük része, anyuka egyedül nevelte és csak ők ketten voltak. Anyuka gondolom otthon volt vele 3 éves koráig, így nehéz neki feldolgozni, hogy egyszer csak az egész napos anyából kapok egy pár perces éjszakai anyát.

És szerintem pont ez a kor, amikor elkezdenek félni. Az én fiam is 4 éves (lett szeptemberben), de nem mer egyedül bemenni a szobájába (2 éves korától ott alszik), éjjel kislámpát kell neki égve hagyni, anélkül nem alszik, fél a zajoktól, fél a hangos zenétől, és még sorolhatnám. Az oviban sok mindent mesélnek egymásnak.