Teljesen kezelhetetlen, már nem bírok vele! Hogyan tovább?

Lehetsz következetes és határozott verés nélkül is.

A leírásod alapján ő nagyon határozott, míg te majdhogynem bocsánatkérően, gyengén próbálkozol valamivel, majd az első határozott visszautasításra lehajtod a fejed.

De miért törődsz bele? Eleinte gigantikus hisztik lesznek, mert számára kedvezőtlenül változnak a dolgok, de ha nem változtattok, ennél csak évről évre rosszabb lesz.

Állítsatok fel szabályokat (ezeket érdemes rajzok formájában kinyomtatva kirakni az ajtóra), határozzatok meg büntetéseket a szabályok be nem tartására (olyat, ami számára kellemetlen, ez lehet pl. mesenézés megvonása) valamint jutalmakat a betartására és kőkeményen vasaljátok be rajta az elvárásokat.

Hasonló korú kisfiam van.

Nálunk a határozottság segít és az, hogy ilyenkor levelgőnek nézem- egyidő múlva rájön, hogy semmit nem ér el a mocskos beszéddel és akkor bocsánatot kér- persze ez nem 1-2 hét és hatalmas adag türelem, vasfegyelem szükséges részemről a betartásához.

...és ha azt mondod neki, hogy a rossz viselkedésének a következménye valami (pl. nincs fagyi, séta stb.)- akkor olyat válassz, ami:

- számára fontos, jelentőséggel bír (a bevásárlás nem az :)

- itt van időben a történés közelében (most indultatok volna fagyizni- holnaputáni dolgok elvonásával felesleges operálni)

- TÉNYLEG tartsd be- akkor is, ha átmenetileg csak fokozódik a durvaság, mert beidegesedik azon is, hogy pórul járt és nem kap fagyit vagy más előnyt. Ha bár belül néha eszem kefét, nyugodt hangon próbálom a fiamnak magyarázni, hogy "látod, ez a következménye a viselkedésednek, azért nem mentünk el pl. fagyizni, mert ... és KONKRÉTAN elmondani miért (mocskos beszéd, köpködés stb.)- illetve én szembesíteni is szoktam: Ilyen viselkedéssel még jó, hogy nem indultunk el vagy nézd csak meg a tükörben milyen arcot vágsz, miközben ordítasz!

Talán nem leszek népszerű, de ha súlyosabb a helyzet nálatok, akkor bejelentkezhetsz:

- oviban az óvónénijéhez és talán tud használható tanácsot adni, elvégre szakember, ismeri a gyermekedet- senki sem tökéletes szülő, de nagy lépést teszel a megoldás felé, ha 1. beismered, hogy gond van (most itt tartasz) 2. szakszerű segítséget kérsz

- a nevelési tanácsadók (ez a régi nevük, az új pedagógiai szolgálat) a közvélekedéssel ellentétben nem azért van, hogy bárkit minősítsenek és megbélyegezzenek- ott is pedagógusok, pszichológusok, fejlesztő szakemberek vannak, ingyenesen (igaz várakozási idővel) be lehet TANÁCSADÁSRA jelentkezni. Neked is tudnak nevelési tanácsokat adni. Ha még az óvónő is ad írásos javaslatot, akkor akár soron kívül is. Ne félj, nem pszichiátria, hanem tényleg egy segítő SZOLGÁLAT.

Ha belefér a keretbe, akkor esetleg akár az óvónőtől, védőnőtől, gyermekorvostól, ismerős szülőktől vagy akár itt, netes fórumokon kérhetsz jó gyermekpszichológus elérhetőségét is, aki CSALÁDterápiával foglalkozik- vagyis ő is neked ad tanácsokat.

Tudom, hogy nem mindig igaz, de a gyerek viselkedése valahl egy tükör.

...és azért egy 5 éves ovisrl beszélünk, az már nekem nagyon meredek, hogy diszfunkcionális lesz egy család, mert egy 5 éves irányítja a felnőtteket :)

Azért eddig nem kell hagyni elmenni- ha önerőből nem megy a változás, kérj szakszerű segítséget, nem szégyen.

ha a mosógéphez i szerelőt hívunk és a pénzügyeinben is van privát bankárunk, akkor a gyermeknevelésben miért ne fordulhatna elő olyan, hogy ott állunk eszköztelenül?

Ezért vannak a szakemberek és a családi béke, a gyerek fejlődése fontosabb is, mint a csap meg a nyugdíjbiztosítás :)