Hogyan reagálnál arra a mondatra, amikor gyermeked közli veled, hogy meleg/transszexuális? Megfordult már a fejedben, hogy mi lesz ha a gyermeked más lesz?

Van egy olyan érzésem, hogy itt hamarosan oldalszám fognak állni az ilyen "tarkólövés" jellegű *kulturált* kommentek és minden más le lesz pontozva a fenébe...

Magam részéről 20 éves vagyok és terveim szerint az apaszerep még odébb van, de így belegondolva elfogadnám. Furcsa lenne elsőre, az telesen biztos és feltehetőleg meglepne, de attól még a gyerekem maradna és támogatnám ugyanúgy, ahogy addig.

Magam részéről szexuális téren vannak szadista hajlamaim, de ezt nem kötöttem a szüleim orrára és a büdös életben nem is tervezem megtenni. Minek?

f/20

ez a kérdés elgondolkoztatja az embert. Az én gyermekeim még igen kicsik(8 hós, 3 éves),de már megfordult a fejemben,mi lenne ha...

Ha be meri vallani,na arra büszke lennék,az tuti.Elítélni a saját vérem, biztos nem fogom-másét se!-az ő élete,amíg nem teszi magát tönkre,nem árt másoknak,addig elfogadom bármit csinál. Ha az éppen aktuális partnert be is mutatja,és úgy ítélem meg, hogy megérdemli-a partner,-akkor még támogatnám is őket, de a sajátomat Biztos,ŐK MINDIG SZÁMÍTHATNAK RÁM!!!!! a szexualitásukhoz amúgy szerintem senkinek semmi köze,csak ne csináljon magából hülyét a gyerek!

Erre úgy szeretnék válaszolni, hogy egy blogról idéznék.

Egy 14 éves meleg srác írja, és arról is írt amikor elmondta az apjának, hogy meleg.

"Before dinner, dad knocked on my door as I was finishing my Science studies. He wondered if I had made a decision as to when I wanted to “be a boarder” for a few days. We sat on my bed and I asked him to help me think of the best days, and I would ask the Dean Master, since he said I could do it any time before holiday in December. Dad said maybe the middle of next week, and I figured that would probably be well fine.

He asked if I had asked Ben to be my roommate, and I jumped on that question with excitement and said, “Yes! I’d already asked my best chum in the world, and I’d just die if his Mum and dad wouldn’t let him!! They well haven’t decided yet and Ben and me are well beside ourselves. . .” But then I stopped, thinking I just realized what dad might be getting to. He looked at me and smiled, giving me a real nice hug. Then he said, “Amar? You fancy Ben more than just a best chum, don’t you.” I lowered my head, kind of embarrassed, but felt the tears brim in my eyes as I nodded and he put his strong arm around my shoulder and hugged me into him.

He said, “It’s not what others think of you, or what you want to be, Amar. It’s more important to know who you are right here.” He tapped my chest over my heart. “Your Mum and I love you so much. Where ever you are going, or whatever you become – we will be so proud of you – because we love you. We’re proud of you now and always will be, no matter what. You’re still young, and have many challenges ahead of you. You’ll make some good choices and a few bad choices, but you will learn from all of them. If this is just a phase you are going through, and you out grow it? Fine.But if you chose this, your Mum and I will accept you no matter what.” He kissed my cheek, telling me he loved me so very much.

I think I cried for 10 minutes or more as dad hugged me into him, stroking my hair to try and calm my sobs. It was well strange, like a big weight was lifted off me. I told him I didn’t know I was this way until I was 11 and started having different feeling toward other lads. I told him how much I loved Ben and how he was like a big brother to me and so much more! He was my counselor, my chum, my mentor, my caring person! I also said how Erik was the other best thing that came into my life as a little brother, how it felt so grand how he looked up to me and how wonderful it felt mentoring him. I told dad I was sorry for the way I was and hoped it wasn’t a disappointment to him and Mum.

Dad told me not to worry myself and took my face in his hands and looked at me, kissing my forehead. “Amar, Amar, Amar. . . I love you. Your Mum loves you. You are a good, caring person with a well big heart! Now and even later in life, although we may not have grandchildren, we will always accept you for WHO YOU ARE.” I looked at dad and hugged him, kissing him, saying, “Maybe Ben and me could adopt so you could be a granddad.” He grabbed my shoulders and looked at me with wide eyes. “You’ve only just turned 14, Amar. Don’t be thinking like that. It would well upset your Mum. You have to also think, as you get older and move on in life, if Ben is going to be there when you’re 16? 18? 21?”

I said, “Well sure! We’re best chums forever!” But then I thought about it a minute, and started to worry. I don’t think I could live without Ben in my life.

Dad hugged me into him as I felt the tears start to flow again. . ."

Azt hiszem az apja követendő példa lehet minden szülőnek, én is valahogy így reagálnék. (Remélem tudtok angolul.)

Örülök, kedves első válaszoló, hogy bemásoltad ezt a kis bejegyzést. Én is így reagálnék rá, tehát biztosítanám afelől, hogy rám mindég számíthat, én nem fogom elítélni semmiért. Ez különösen fontos, mikor elmondaná a gyerek, vagy kiderül, mivel ilyenkor a gyerek lelke a fontos...és nem a szülőké.

Csalódottságot nem éreznék egyáltalán és semmilyen ellenérzést sem, hanem inkább a szabadságérzet fogna el engem is, hogy végre még nyíltabban beszélgethetnék a fiammal vagy lányommal.

Egy 40 éves apuka.