Szükségünk van pszichológusra?

Kislányom lassan 2 és fél éves lesz. 2 hónapja született testvére. Az elején semmi baj nem volt, segített a fürdetésnél, pelenkázásnál, ölelgette, simogatta, puszilgatta a testvérét. Szokásosnál sokkal többet törődünk vele, egész nap játszik vele valaki.msegítségem is van, apukám tud vele sokat foglalkozni, amíg én a kicsit ellátom. A férjem is egyből leül mellé, ahogy a munkából hazaér. Azt hittük, hogy megúsztuk a féltékenység dolgot. 2 hete viszont teljesen kikelt magából. Mindenért hisztizik, sír, semmi sem jó neki. Gyakran van ölben, panaszkodik, hogy fáj a pocakja. Látta, hogy a tesóját felveszem, és ringatom, amikor fáj a hasa. Azóta neki is "fáj". Ezeket mindet betudnám a féltékenységnek, ami később jött ki, mint ahogy szokott. De 2 hete már enni sem hajlandó. Mindig rossz evő volt és nagyon finnyás, de most már azokat sem eszi meg, amiket szokott. Elkezdett fogyni, már alig van 10 kiló😞 Amit eddig szeretett, már az sem kell neki. Ma reggel egy krémtúrót evett, azóta semmit. Hangosan korog a hasa, de nem hajlandó enni. Ami még ijesztőbb, hogy inni sem hajlandó. Egyetlen korty folyadékot nem tudtunk ma vele megitatni. A férjem szerint hagyjuk rá 2 napig, ha nem foglalkozunk vele, akkor majd elkezd enni, ne könyörögjünk, csak tegyük elé, ha nem kéri, akkor csak a legközelebbi kajánál kap enni. A kérdés az, hogy hétvégére kórház lesz e vagy sem. Tegnap már kicsattant a szája, annyira száraz. A gyerekorvos ma megnézi, hogy a szervi okok kizárhatók e. Szerintem semmi baja nincs szervileg, de ez ma ki fog derülni. Ha nincs szervi baja, akkor szerintetek szükségünk van pszichológusra vagy nálunk most ilyen durván cseng le a kistesó dolog, és majd megnyugszik? 3 napja éjszakánként felriad, kiabál, sír. Nyitva van a szeme, de látszik, hogy nincs magánál. Megvígasztalni nem lehet, önkívületi állapotban sír, amíg egyszer csak alszik tovább. Valami történhetett vele, de nem tudjuk, hogy mi. Semmi nem történik másképpen, mint eddig. Lehet, hogy mindent a tesó okoz? Volt másnak is hasonló? Van valami tippetek, hogy hogyan kezeljük a helyzetet? Vagy a piszchológus az egyetlen járható út?