4,5 fél éves gyerekem figyelemzavar gyanús. Egyáltalán nem érdekli semmi. Sem rajzolás, kirakó, színezés. Mit tehetnék hogy fejlesszem? Csak a tv érdekelné, ha engedném korlátok nélkül.

Ovodaban sem jatszik az emlitett jatekokkal? Ovoneniket kerdezted?

Vedonot vagy a gyerekorvost keresd es kerdezd meg oket, hogy hova mehetnezek kivizsgalasra.

Ha a tv-rol teljesen letiltanad (es ti se neztek egy ideig tevet az o tudtaval), akkor lehet mas jobban lekotne. A rajzolast, szinezest, kirakot tanulni kell, tehat muszaj vele egyutt leulni es egyutt jatszani. Mert egyszeruen lehet, hogy azert nem kotik le az ilyenek, mert nincs benne sikerelmenye pl. kicsit ugyetlenebbul szinez, nem tudja osszeilleszteni a kirakot es hamar turelmetlen lesz. Milyen a mozgasigenye? Ha nagy akkor se fogja erdekelni a sok ulos jatek csak ha mar kelloen lefaradt (pl. jatszoterezes, nagy seta, birkozos jatek, fogocska, bujocska, torna...tanc) es utana jobban tud figyelni pl. a szinezesre is.

Szerintem ne izgulj, amig nem kerdezel meg ovonoket es idosebb norokonjaidat, akik latjak is a gyermekedet, hogy szerintuk rendben van-e? (az en kislanyom is szamomra figyelemzabatosnak tunik, de mas sokhyerekesek es nagymamak, ovonok szerint teljesen atlagos aktiv kisgyerek)

Tedd félre a ceruzákat!

Fessetek nagy csomagolópapírra.Nem kell semmit ábrázolni, csak élvezzétek, hogy nyomot hagytok a papíron. Használjatok jó vastag ecsetet, vagy ha nem vagy szívbajos, kézzel is mázolhatjátok. Ha félted a gyerek bőrét, használjatok ujjfestéket vagy sűrűre kevert keményítőbe csepegtetett ételfestéket.

Az én rajzolás ellen beoltott fiam lelkesen mázolta a borotvahabot egy nagy fekete tepsiben, és egy idő után magától próbált formákat kialakítani.

Minden tevékenység hasznos, ami a kezét ügyesíti. Gyurmázzatok, fűzzetek gyöngyöt vagy bármit amin lyuk van,verjen szögeket deszkába, játszatok lyukas táblás mozaikkal, vagy szurkáljon színes rajzszögeket parafatáblába.

A bolti kirakók helyett reklám újságokból kivágott képeket ragassz kartonra, vág őket ketté, és keresgessétek és illesszétek össze a párokat. Ha ez már megy, játsszatok vele memorit, vagy kártyázzatok a Fekete Péter szabálya szerint. Ezután jön a 3,4 elemre vágás, illetve a ferde vonal mentén elvágott kép. Az is érdekes lehet, ha az azonos méretű kártyákból ugyanakkora négyzeteket vágsz ki, tehát a méret alapján nem lehet eldönteni, mi hova való.

És persze mesélj minden nap, akár többször is. Ha nem érdekli, válassz még egyszerűbb és rövidebb történeteket. Boribon, Kipp-kopp, Bogyó és Babóca, Tesz-vesz könyvek...

Ha ez sem köti le, valószínűleg a beszédértésével is baj van, akkor viszont forduljatok szakemberhez!

10-15 percnél nem kell tovább lekösse? A 22 hósomat is több időre köti le! Ne írjunk hűlyeséget!

Mondjuk ha lemondanátok a tvről egy időre?

A rossz tulajdonságokat meg nagyrészt tőletek veszi!

Ti mennyit néztek tvt és mennyit olvastok?

"a 22 hónaposomat tovább leköti"

Az egyáltalán nem baj, sőt örülj neki. De attól még nem kötelező mindenki számára. Van aki 3 évesen két keréken biciklizik, van aki olvas és 100 körében összead és kivon, másik ügyesen focizik vagy táncol. Vagy semmiben sem kiemelkedő, de normális, kiegyensúlyozott, korának megfeleően fejlett gyerek.

Egy 4 és fél évesnek nincs kialakult feladattudata. Ha szeret rajzolni, építeni stb. akkor lehet hogy egy órán át is csinálja, de ez belső indíttatásból van, mert akkor és ott annyira belemerül a tevékenységbe.

Ha viszont nem kedveli ezeket a tevékenységeket, ami bőven belefér a normál sávba ebben a korban, nem kell, hogy hosszasan foglalkozzon velük. Ha sikerül odacsábítani, mert a helyzet érdekes, sikerélményt ad, talán részt vesz valameddig. Az majd iskolás korban illetve a nagycsoport végére alakul ki, hogy "akkor is csinálom, ha nincs nagy kedvem hozzá, mert anyu vagy az óvónéni mondta".

Ezzel nem azt mondtam, hogy dőlj hátra, minden rendben. De ne feladatlapokkal, színezőkkel kínlódjatok, annak most semmi értelme. Beszélj az óvónőkkel, ovipszchológussal, ha van, játssz vele olyat, amit ő szeret. Tanítsd meg ugróiskolázni, labdázzatok (dobni, elkapni és pattogtatni is kell, nem mindig rúgni!), a fogócskázásba egyszerű szerepjátékok, párbeszédek építhetők be (ki menekül ki elől, miért, mi lesz ha elkapja, stb.)

Ha pedig nem javul a helyzet, menj vissza a nev.tan.-ba.ha a gyerek viselkedése tényleg a normál sávba tartozik, akkor is szükséged lehet segítségre, hogy hogyan tudod kezelni, mert szemmel láthatóan nem vagytok egy hullámhosszon. De sajnos az is kiderülhet, hogy mégis neked van igazad, és tényleg tenni kéne valamit a kicsivel. Akkor viszont ők tudnak továbbutalni, a gyereknek terápiát javasolni, vagy nagyon szerencsés esetben megtalálják azt a körülhatárolható problémát pl. a beszédértés zavarát, aminek a kezelésével javulhatna a helyzet.