Hogyan tudnék egy autista gyereket nevelő szülőnek segíteni, ha én is érintett vagyok?

Nehéz dolgod lesz, ha segíteni akarsz. Az nagyon dicséretes, hogy a gyerek kedvéért még a fürdőszobát is átalakították, mert alkalmazkodnak hozzá. Ugyanakkor furcsa, hogy hisztinek nevezi a rohamokat. Szerintem nem hiszti, hanem a fogyatékkal együtt járó tünetegyüttes.

Én a helyedben először "tanácsot" kérnék tőle, abból talán lehet arra következtetni, hogy egyáltalán hogy viszonyul az "idegen"-hez. És a válaszától függően próbálnék segíteni, vagy letennék róla.

Nehéz ez, mert ismerős ismerőse, kolléganője, akárkije....

Magyarul az ismerősöd jól kibeszéli a kolléganőjét.

Dicséretes, hogy téged a jó szándék vezérel, és segíteni szeretnél, de gondolj bele az ő helyzetébe.

Ha eléd állna egy vadidegen, hogy Szia, XY ismerőse vagyok, és mondta, hogy neked is autista a fiad, lehetne pár kérdésem? Te hogy éreznéd magad? Nem éreznéd azt, hogy a kolléganődben megbíztál, elmondtál a családi életetekről pár dolgot, mert már nem bírtad magadban tartani, erre ő kibeszél egy számodra vadidegen emberrel?

Azt tudnám elképzelni, hogy az ismerős, ha legközelebb beszélget ezzel a kolléganővel, akkor említse meg neki, hogy van egy ismerőse, akinek szintén autista a gyereke, ha gondolja, szívesen bemutat neki. De ennyi. Én magamtól tuti nem keresném meg.