Szerintetek, nem-e lehetne visszahozni a régi nevelést, neveltetést az iskolákban?

Én részben bizony visszahoznám. Tanítok egy általános iskolában, ahol fogyatékos gyerekek vannak.

Olvastam olyan hozzászólást, hogy a szülőket kéne előbb megnevelni... sok esetben ez is előfordul, viszont azt ne felejtsük, hogy a szülők nem a nevelésük miatt olyanok amilyenek, hanem közrejátszanak környezeti tényezők, min a gazdasági helyzet, mind az anyagi helyzet, és még számtalan dolog. Annak idején aki nem dolgozott, azt megbüntették. Manapság a fél országnak nincs munkahelye.

Egyetértenék azzal, hogy újra legyen rendszer az iskolában, legyen ügyeletes, amikor csengetnek a gyerekek álljanak kettes sorba a terem előtt, és tanuljanak meg oly módon tiszteletet adni, hogy amikor belép egy felnőtt, felállnak és csendben így köszöntik.

Az ügyelet kilőve, a gyereket nem lehet dolgoztatni... a kettes sorhoz a kollégák túl fáradtak, illetve finoman szólva szarnak rá, nem beszélve arról, hogy sokszor 10 perc késéssel mennek be órára, a legrosszabb példát mutatva a gyerekeknek.

Kollégáim (tisztelet a kivételnek) nem tanítják meg a gyerekeknek, hogy illik, sőt mi több előre illik köszönni, (ez a szülő dolga lenne elsősorban, de egy pedagógus oktat és nevel) vagy ha már nem köszönünk, akkor vesszük azt a fáradtságot, hogy visszabőgünk ha egy felnőtt előre köszön nekünk, sőt mi több, már ott kezdődik, hogy ebben a modern világban az anyukák, óvónénik, alsós tanító nénik elnézik a gyereknek, hogy tegezzék őket. Unokahúgom 3 éves, az anyja rászól ugyan, hogy köszönjön, de így: köszönjén kislányom, mondd szia. Hát persze. Egy ennyi idős gyereknek fel kell tudni fogni, hogy aki néni vagy bácsi, annak nem szia-val, hanem csókolommal köszönünk, és bizony nem a játszópajtásunk, hogy úgy beszéljünk velük és kezeljük őket, mint a gyerekeket a játszótéren.

A régi rendszerben a verekedéssel nem értek egyet, egy idegen ne alázza meg azzal a gyereket, hogy megüti, azonban az, hogy nem durván, de pl. meghúzza a fülét, abba egyik gyerek se halt bele. Továbbá visszahoznám azt a büntetsé fajtát, hogy ha nem viselkedik a gyerek, annak következményei lesznek, mint pl. kimegy az óráról, igazolatlanként jelenik meg, amit nem tud senki igazolni, valamint azt az órát pótolja be egy délutáni tanulószobán, hogy ne vesszen kárba.

Ez is kivitelezhetetlen, hiszen vannak a gyereknek jogai, amik ugyebár felülkerekedhetnek a kötelességeken... és joga van az órán részt venni, viszont ha zavarja az órát, a tanár kezében nincs semmi... Van az ombudsman nevű szervezet, eddig egy olyan alkalom nem volt, amikor a tanárnak adott volna igazat, védi a gyereket, még akkor is ha neki esett a tanárnak, hiszen szegény gyereket, biztos felbosszantotta az a szemét tanár.

Sok oldala van ezeknek a dolgoknak, de egyet tudok.

Most van a pocakomban a baba, amennyire tudom, igyekszem "konzervatívan" nevelni, ahogyan minket is a szüleink. Arra fogok törekedni, hogy a gyerekem köszönjön, megfelelően méghozzá, tisztelje a felnőtteket, és igen is arra fogom nevelni, ha nem az elvárásaimnak megfelelően viselkedik agyon csapom. :)

Itt olvasok olyanokat, hogy "mit tegyek, nem köszön a gyerekem" "lelkiismeret furdalásom van, mert megütöttem" "hogyan érhetném el, hogy ne hisztizzen"

Következetességgel, de ezeket a dolgokat már le se írom, mert szadista, nagypofájú pedagógusnak, és majdani szülőnek tartanak, mert terrorizálom a gyerekem és ütöm vágom.

Őszintén, kinek ártott meg egy jólirányzott pofon gyerekkorában? Szerintem senkinek, és ne mondja nekem azt bárki, hogy attól lelki beteg lett.

A verés egy más dolog, azzal én se értek egyet, azonban egyszer egyszer egy elkalapálás is nyomatékot adhat.

A fiam elsős,ÉKP-s osztályba jár,és ők tanulnak illemet.Bábozással tanulják meg,hogy kell köszönni,megköszönni,hogyan kell pl a szomszéd osztály tanítónénijétől elkérni valamit,ha átküldik érte.Én nagyon jó dolognak tartom.Nem mintha nem tanítanám én is ezeket neki-mindig kiemelik milyen udvarias-,de sok gyerek nem tanulja meg otthon,és lehet,h nem szándékosan tiszteletlen,hanem egyszerűen nem tud viselkedni.

A testi fenyítésnek viszont a legenyhébb fajtáját sem engedném továbbra sem.Én sem ütöm meg a gyerekem,és semmiképpen nem engedném,h bárki idegen megüsse.Ha gond van vele,nekem kell szólni,majd elrendezem vele,verés nélkül,úgyh egy pedagógus,akinek ez a szakmája,találjon módot arra,h verés nélkül nevelje/oktassa a gyerekeket.Voltak nagyon jó tanáraim,volt köztük nagyon szigorú és nagyon engedékeny,érdekes módon mindkettejük rendet tudott tartani verés nélkül is.

Azzal viszont egyetértek,h aki zavarja az órát,azt ki lehessen küldeni,amiért igazolatlan óra jár,ez teljesen jogos.

Az iskolában ne verjék a gyereket,de a gyerekek sem a tanárt,mint ez többször előfordult.

És igenis,származásra való tekintet nélkül lehessen kiemelni az osztályból az olyat,aki zavarja a többiek munkáját,és/vagy agresszív,társait terrorizálja stb.

Ne legyen az,hogy a szülő berohan "igazságot tenni"és fenyegetni,ütni a tanárt azért,mert drága kis csemetéjük hazaohan panaszkodni valami hazugsággal.

Mikor általános iskolás voltam és panaszkodtam valamelyik tanárra,szegény Édesanyám mindig azt mondta,nem a tanár a hülye,nemlehet mindenért őt okolni,tanulni kell.

És ennek ellenére felnőttem.

A gyereknek az egyetlen fontos dolga a tanulás,minden egyebet megkap otthon,tanuljon normálisan,és nem lesz gond a tanárokkal sem.Mi sem azért dolgozunk,mert baromira szeretjük,hanem mert muszáj.

Az a baj hogy már a tanárok vannak megfélemlitve a tanárok által.

Nem a körmösöket kéne vissszahozni,de 20 éve nem is volt tanárverés,és a diákokat se verték a tanáraik,és volt fegyelem mégis.

Tulságosan nagynak képzelik magukat a mai diákot,azt hiszik mindent szabad,majd jön anyuci-apuci és jol ellátják a tanár baját.....ha nem ők teszik meg.