Ha rászólok hangosabban a gyermekemre már attól is teljesen kész vagyok, mit tegyek?

Mi a férjemmel tapasztaltuk meg, hogy ha elkezdek hozzá beszélni, de nem szólítom a nevén előtte, (és persze ő csinál valamit közben), akkor nem hallja meg. Ő mondta nekem, hogy először mindig szólítsam meg... Gyereknél ő még annyit tesz hozzá, hogy megérinti, szólítja a nevét. Én meg szoktam várni azt is, amíg a szemembe néz, és akkor mondom neki, amit kérek. Ekkora gyerektől akár azt is meg lehet kérni, hogy "reagáljon rá", tehát mondja hogy "oké", "rendben", "igen vagy nem" stb. Hát ezt meg lehet próbálni, veszteni nem vesztesz.

Én egyébként azt látom, hogy az számít leginkább, hogy én mennyire vagyok nyugodt, mert akkor sokkal jobban hallgat rám, mint ha fel vagyok húzva...

Szerintem inkább hangosabban szólj rá,mint megüsd.

Egyébként az előző jókat írt,próbáld meg.

De, utálom magam érte, viszont tudom azt is, hogy nem vagyok tökéletes, nem is leszek az, és végső soron nem is ez a cél. Ha tényleg nagy hülyeséget csinálok, akkor viszont oda megyek hozzá, megölelem és bocsánatot kérek (még csak két éves). Ezen felül megmondom kerek perec az érzéseimet: dühös vagyok, ideges vagyok, szomorú vagyok, elhibáztam valamit stb.

A lényeg szerintem az, hogy biztosítva legyen számára a feltétel nélküli szeretetünk, mert ez ad biztonságot az egészséges növekedéshez, és ebbe belefér néha ez-az.

vidd el hallásvizsgálatra.

unokaöcsémnél is az volt, hogy hiába szóltak neki nem figyelt, végül kiderült, hogy hallássérült.