Sok az álszent anyuka itt vagy a nagy többség tényleg még soha nem szólt rá hangosabban, és nem verte el még soha a gyerekét?

Nem,tökéletesen egyetértek veled.nem hiszem hogy láétezik olyan anya aki sose akadt ki semmin,és mindig nyugodtan kezelt minden helyzetet.

Én is rászólok hangosan a gyerekre, pedig csak 7 hónapos. Szokja meg a hangsúlyomból, hogy bizony van, amit nem szabad neki. Ha kicsit nagyobb lesz és mondjuk ő is a konnektor piszkálásába kezd, rá fogok szólni, ha nem segít, akkor rácsapok a kis kezére. Ennyi!

Egyet értek az előttem szólókkal,bizony én is ráütök a kezére,és rászólok a 10 hónapos kisfiamra ha rosszat csinál!

Szerintem, ha nem általános, akkor egy-egy ilyen megnyilvánulásnak nagy ereje van. Anya olyat tesz, úgy néz, úgy beszél, ahogy eddig soha, valami nagyon nem jó érzést kelt, és ezért nem teszi. Ha ez napi,vagy napi többször megesik, akkor már elvesziti az értékét, mert egy lett a sorban, egy a nevetés, a mosoly, a játék közül. Ezért azzal sem értek egyet, amikor egész nap csak a "ne csináld", "ne rosszalkodj", "azt mondtam, fogadj szót" megy, és a csapkodás. De sajnos láttam már olyan anyukát is a környezetemben, aki tényleg képtelen fegyelmezni. A lágy hangon előadott "szerintem ez nem jó ötlet, kérlek, ne tedd"-en kivül semmit nem mond a gyereknek, azt csinál, amit akar, igy az életben nem fog tudni különbséget tenni jó és rossz között. Olyan "anyának mindegy" hozzáállás ez. Ahogy mindenben, ebben is az arany középutat látom megoldásnak.

nem arról van szó, hogy sose emeltem fel a hangom, ettől függetlenül nem tartom helyesnek!! verésről nem is beszélve. nevelő célzattal.

Igenis rácsaptam a kis seggére. Amikor már hatodjára nem érti meg, hogy nem mászhat fel az asztalra.......ott már nem segített a hangsúly sem. Játszmázott, és nevetett rajta..... utána már nem, és meg sem közelíti az ebédlőasztalt azóta.

AZ én kisfiam is kikapott,na nem erővel,hanem úgy ahogy írtad.Nevelő célzattal.Ha most nem alakítod ki a szabályokat,akkor később meg már nehezebb,vagy lehetetlen lesz.