Hogyan legyek szigorubb?

Szia!

Ha a Nevelési Tanácsadóba mentek, ahova gondolom beutaltak, akkor nem fognak indokolatlanul gyógyszert felírni. Valószínűleg lesz többféle felmérés, pszichológus, fejlesztőpedagógus fogja vizsgálni a kisfiad. Végül lehet, hogy azt javasolják, rendszeresen járjatok foglalkozásra. Tanácsokat is kérhetsz, nyugodtan tedd fel a kérdéseid, vagy megkérheted őket, ajánljanak könyvet, amiből kiképezheted magad. Nem tartom valószínűnek, hogy komoly baj legyen a fiaddal, inkább arról van szó, hogy elindultatok egy rossz irányba, nagyon kifáradtál, és segítségre van szükséged, hogy helyrekormányozd a dolgokat.

ADHD-re való gyógyszert nem adnak 6 éves kor alatt! Akkor is csak abban az esetben, ha a várható előny felülírja a kockázatot, tehát jobban jár a gyerek, ha beszedi, mintsem, ha mellőzi. Az ADHD ugyanis tud nagy "disznóságokat" okozni minden szempontból. (beilleszkedési, magatartási zavar, depresszió, kapcsolatteremtési gondok, érzelmi krízisek).

Természetesen el kell menni a vizsgálatra, hogy kiderüljön, mi okozza a problémát! Mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás. Az is lehet, hogy a gyermeked csupán nehezebb temperamentumú és nem illetek össze. Ez esetben neked is fontos a pszichoterápia, hogy megerősítsenek az anyaságodban és a pszichológussal együtt tudjátok értelmezni a nehezebb mindennapi helyzeteket, ezeket át tudd magadban értékelni és így változik a reakciód is. Más reakció pedig a gyermeknél is változást hoz.

Ha a gyermeknél van gond, akkor pedig kaphat szakszerű segítséget, emellett ugyanúgy igénybe veheted a terápiát magadnak is, hogy könnyebb legyen elfogadni és kezelni a helyzetet.

Átérzem a helyzetedet. Én is egy békés, nyugodt természetű ember vagyok, utálom a kiabálást, veszekedést. Az, hogy megüssek valakit, nagyon távol áll tőlem. És van két rettentő nehéz természetű kisfiam, a nagyobbik akkora, mint a tiéd. Vele nagyon sok probléma volt, de amióta elkezdte az ovit, sokat javult a viselkedése. Most már a kisebbikkel több a gond...

Szerintem úgy lehetsz erősebb, ha betartod azt a szabályt, hogy ha kimondtál valamit, azt semmiképpen nem változtatod meg. Tehát hiába hisztizik, amit mondtál, az úgy van és kész. Ha figyelmet akar, add meg neki, de csak akkor, ha valami jót csinál. Ha rosszalkodik, küldd át másik szobába. Mondogasd magadnak, hogy te vagy a felnőtt, ő csak egy gyerek, ne ijedj meg, ne hagyd magad irányítani. Az csak jó, ha nyugodt ember vagy, és a verés egyáltalán nem megoldás semmire, csak azt tanítja a gyereknek, hogy ha gond van valakivel, el kell kalapálni és kész. Az én gyerekeim sem egyszerűek, de ettől még nem hinném, hogy viselkedési zavaruk lenne, te se félj előre ilyenektől, próbálj arra gondolni, hogy minden rendben van és lesz a fiaddal. Nem vagy rossz anya, csak nem bízol eléggé magadban. Nem harcolni kell a kisfiaddal, hanem jó példát mutatni, mindent megbeszélni vele, határozottnak lenni vele, és minden pozitív viselkedést megerősíteni (dicsérettel, öleléssel, odafigyeléssel - te tudod, mi a leghatásosabb).