Nem bírok alakalmazkodni a lányom játékstílusához? Ez mással is van így?
Lehet rossz anyának tűnök,amiért ezt így leírom,de teljesen kiakaszt és mindentől elmegy a kedvem!
Minden játékban az a lényeg,hogy ő menekülhesen,szaladhasson,kergessem őt!
Ő szalad a gazellával én kergetem az oroszlánnal.
Ha valamit nem úgy csinálok,ahogy neki az tetszik,akkor megsértődik és átnéz rajtam 5 percig,aztán mehet(ne) minden tovább.
Azt is előírja nekem,hogy mikor mit kell mondanom és hanyatt dobja magát,ha eltérek ettől!
Szeret a kis állataival játszani,de amikor előveszi őket elfog a rettegés,hogy vajon,mit fogok most rosszul csinálni és már tényleg úgy játszok vele,mintha a fogamat húznák!
Hiába próbálkozok alig érdekli bármi más játék.néha labdázik velem,vagy autóversenyzünk,gyurmázunk és ezekkel nincs is semmi baj!
De a játszás 90%át ez a másfajta játszás teszi ki!
Pl. Elkezd lovagolni 2 kislány,közben az egyik elmegy vásárolni és a helyére felül egy kutya!Eleinte csak ugat,aztán már tud beszélni is.Közben megtámadja őket egy dinoszaurusz,aztán visszajön a kislány,aki ugye vásárolni ment,de már teljesen máshogy hívják és persze nem is vásásrolni volt,hanem uszodában,de ha én ezt nem tudom,akkor haragszik rám!És ez csak a bemelegítés!
Elég régóta próbálok azonosulni ezzel a játékkal,ha már úgy szeret ilyesmit játszani,de már nem megy!
Öntsetek már belém lelket,hogy nálatok is van "buta játék",amit megpróbáltok kerülni!
Nap,mint nap megpróbálok azonosulni a játékával.
Tegnap,mikor 15 perc alatt 6odszorra kérte,hogy mondjam el ugyanazt a mondatot,akkor már nem bírtam!
Egy kisfiú lovagolt a zebrán,az apukája meg kérte,hogy szálljon le!Ő volt a kisfiú,én az apa!
Persze egyszer se szállt le,de tetszett neki,hogy "könyörög az apukát"!
"Minden játékban az a lényeg,hogy ő menekülhesen,szaladhasson,kergessem őt!"
Történt valami rossz a családban, vagy csak sok tv-t néz és valamelyik modern idióta mesében látta? Ezt érdemes lenne átgondolni, miért menekül állandóan!
A többi az szerepjáték. Nyugi mi voltunk már heteik vonatok, most éppen kutyák vagyunk. De csak szelíden, nem kerget senki senkit. :D
Sajnos azt nem írtad le, hogy a lányoddal jársz-e valahova pl.: játszótérre, vagy esetleg szoktak-e átjönni hozzá a barátai?
Persze, kell a szülőnek játszani a kicsivel, de általában két vagy több gyerek jobban megérti egymást, így mire egyedül maradtok, kiéli magát a szerepjátékokban és te leülhetsz vele memóriázni vagy bármi mást.
Egy idő után természetessé válik majd neki, hogy szerepjátékokat a barátokkal, anyuval meg társasozok.
Illetve amint látom elég erős személyisége van a kislánynak, vigyázz vele, később nehogy a fejedre nőjjön ezzel a viselkedéssel, hogy nem játszottál velem most nem szólok hozzád, aztán ha lenyugodtam minden megy majd tovább..
Ez tinikorban lesz a legveszélyesebb!
Légy következetes szülő :)
Jó, csak 21 éves vagyok de két hugom és egy öcsém van, a szüleim pedig ívesen szarnak a fejünkre, úgyhogy nagyjából tudom milyen ez.
21/L
Szerintem örülj neki,hogy játszhatsz vele.Az én anyukám és apukám soha nem játszott velem, barátaim meg nem voltak. Mindig egyedül kellett játszanom és olyan rossz érzés volt, mert amikor beszéltettem a babákat, olyan volt mintha magamban beszélnék.
Egyébként én meg mindig azt játszottam, hogy a babáim nagyon szegények voltak és az utcán éltek, vagy pedig haldokoltak.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!