Az 5 évesem úgy viselkedik, mintha serdülne, ez mindenhol így van?

te tudhatod,hogy mi az a dolog amivel úgy tudod büntetni,hogy komolyan is vesz. én is úgy gondolom hogy nem vesz komolyan,érzi a bizonytalanságodat.

fontos a hangsúly,és hogy a szemedbe nézzen amikor fegyelmezed. valami hosszabb bünti kéne,nem csak pár perces dolog,és ha bünti után újra rosszaságot csinál akkor azonnal megint bünti. viszont jó lenne utána megbeszélni,hogy miért volt a bünti,és hogy te őt nagyon szereted csak a viselkedését nem

És ha büntetés helyett többet dicséred? Kihangsúlyozod a jó tulajdonságait, megdicséred mások előtt, stb... Kicsit próbálj fordítottan gondolkozni. Persze nem azt mondom, hogy hagyj rá minden rosszat, kell a büntetés, de ne erről szóljon az életetek. Főleg, hogy eddig nem sokra mentetek vele.

Valami hasonló a helyzet nálunk is, csak nekem lányom van, és lassan 6 éves, az öccse 4. Nagyon nehéz vele, és nála pl. a büntetés olaj a tűzre.

Nehéz ennyi alapján véleményt mondani. Talán elmehetnél egy gyermekpszichológushoz (gyerek nélkül), én egyszer beszéltem eggyel és sokat segített. A nagyobbik fiam 3 és fél éves, a kicsi másfél. A testvérféltékenység nálunk is meghatározó, de a nagyobbik már csak nagyon ritkán bántja a kicsit. Ha nem lehet vele bírni, elkülönítem őket, pl. átküldöm másik szobába a nagyot (játszhat is ott, ha akar), hogy akkor jöjjön vissza, ha lenyugodott és tud szépen viselkedni. Utál egyedül, társaság nélkül lenni, így neki ez hatásos büntetés. De persze minden gyerek más egyéniség, neked kell megtalálnod az érzékeny pontját. Egy időben én is néha megütöttem a nagyot, de most már nagyon vigyázok, hogy ne járjon el a kezem, mert csak ront a helyzeten, sőt a férjemet is meggyőztem, hogy fogja vissza magát, mert ezzel rossz példát mutatunk. Szeretnék többet foglalkozni külön-külön mindkét fiammal, de mivel ez napi szinten nem megy már, igyekszem lépten-nyomon megszeretgetni őket, csak úgy, és minél többet dicsérni, ha valami jót csinálnak. Pár hónapja még pokol volt az életünk, egyszerre üvöltöttek, a kicsi állandóan a kezemben volt, annyira félt a nagytól. Most már sokkal jobb, a kicsi megtanult védekezni, harap, odacsap. Ilyenkor persze megdorgálom, de magamban örülök, hogy nem hagyja magát. És már végre néha látom őket együtt, vagy egymás mellett szépen játszani, és ez nagyon sok erőt ad.

A pszichológus mondott egy nagyon lényeges dolgot, ami sokszor eszembe jut ma is: ne sajnáljam a nagyot, hiszen a kistestvér neki is egy ajándék, általa megtanulja, hogyan osztozzon meg dolgokon és anyán, figyeljen oda másokra, várjon a sorára, és ezek nagyon hasznos dolgok az életben. És ha civakodnak, csak akkor szabad közbeavatkozni, ha veszélyessé válik a dolog. Hadd alakítsák ki ők az erőviszonyokat, rendezzék egymással a nézeteltéréseket. Ha mégis közbelépünk, ne akarjunk igazságot tenni, inkább különválasztani őket vagy akár együtt büntetni őket, pl. elvenni a játékot, amin összevesztek, mindegy, ki kezdte a verekedést.

szia. szerintem a "kőkemény büntetés" nem ér semmit. mert az ilyen gyerekben iszonyú dac képződik. ki kell találni, mi a forsza, hogy ha be is indul,akkor hamar lenyugodjon. az én kisfiam ilyen nagyon dacos, makacs, öntörvényű. bár ő még csak 2,5 éves múlt, denagyon látom a különbséget az 5 éves nővéréhez képest. azzal is meggyűlt anno a bajom, de a kisfiamhoz képest egy angyal volt. a ksifiam, h rájön az ötperc, akkor kész, vége...üvöltét akarsz. néha már mint akibe belebűjt az ördög. néha ő maga sírva fakad saját magától ahogy elvörösödő fejjel üvölt. nála amúgy nem megyek semmire a magyarázással, többszöri kéréssel, rávezetéssel, tojik rá. az egyetlen, amim egy, ha egyszer szólok, majd még 1x, hogy töbször nem szólok, és akkor ha nem történik smemi, akkor vége van részemről, akkor persze jön az üvöltés...nem törődök vele, ál.t megpróbálom egyből megvigasztalni, ami annyi, hogy felveszem, ha hagyja, és akkor hamar lenyugszik. akkor megmondom neki, hogy sajnos, tudom hogy ezt meg ezt akarta, de nem lehet ezért meg ezért, és nem fogom megengedni akárho. nálunk sokmindent lehet, de amit nem azt nem. pl. a másik kezéből játékot kitépni stb.a legnehezebb az, ami pedig szerintem a legontosabb, és sajnos ebben van mit javulnom, hogy a szülőnek jó esetben nem szabad hogy az agya eldurranjon és üvöltsön, mert az nemvezet sehova, a gyerek még kezelhetetlenebb lesz, még agresszívabb....de az nagyon nehéz mikor már ezredjére van egy nap. ja és én sokszor ölelgetem szeretgetem, mondom neki hogy nagyon szeretem stb. nem szabad, hogy megmérgezze a szeretetet a gerek viselkedése. ez lehet hogy nyálasan hangzik, de nagyon nagyon fontos.

amúgy azt nem értem, hogy mi az hogy csak tsmt-re van szüksége, másra nem- a tsmt az pnt idegrendszeri éretlenségek rossz struktúra kezelésére való, akor helye lenne a gyermekednek a nevelési tanácsadóban, pszichológusnál is. ert akkor ott van valmi, ami miatt így viselkedik, és pláne nem fog semmilyen büntetés használni, sőt. miért bünteted a gyereket olyanért, amiről nem tehet? .... persze hogy egyre jpbban elmérgesedik a helyzet.