Ugye szerintetek sem normális ahogy a férjem 8 éves fia
viselkedik?
Figyelt kérdés
A párom első házasságából született egy kisfiú, ő most 8 éves. Régebben is voltak vele apróbb gondok, de mióta iskolás kész borzalom a viselkedése. Visszabeszél, de nagyon keményen, alkudozik, követelőzik, és volt hogy megütötte az apját. Nagyon nehéznek érzem a dolgunkat, két hetente hétvégén van velünk, tudom hogy 2 nap alatt nem lehet csodát tenni, de ez így nem mehet tovább. Próbáljuk nevelni, elmagyarázni neki hogy mit lehet és mit nem, itt szabályok vannak és be kell tartani őket. Otthon az anyánál azt csinál amit akar és akkor amikor akar. Ezt szó szerint kell érteni, tehát nincs olyan hogy leülünk és együtt eszünk, hanem ha kedve van benyúl a hűtőbe és eszik egy joghurtot, utána egy kis chipset, ja és iskola után ott ül estig a gép előtt és játszik. Látom a férjemen hogy nevelné rendesen de csak kiabálásra hajlandó abbahagyni amit csinál, ő meg úgy van vele, ha két hetente látja nem akarja állandóan szabályozni. Az én gondom meg az hogy van egy közös gyermekünk aki 3 éves és most kezdte el nagyon utánozni a nagyot. Kezd visszabeszélni nekünk meg követelni dolgokat ahogy a bátyus. Mit tegyek? Eddig türelmes voltam, sőt nagyon jó volt a kapcsolatom a nevelt fiammal, még anyának is szólított sokáig, de most úgy érzem a kicsi miatt nem mehet ez így tovább, drasztikus változásra lenne szükség. Segítenétek ötletekkel?
Nem lehet könnyű egyedül nevelni egy gyereket, lehet ezért hagy rá mindent az anya. Az is lehet írígy a fiú, mert lát titeket mint család. Türelem türelem, következetesség. Ebben a korban már értelmesebbek, bepróbálkoznak, más érdekli őket mint az oviban. Nagy fiús dolgok érdeklik, a verekedés a sok brutális meséből. Szervezetek programokat, ne érezze magát kirekesztve
2012. márc. 12. 12:03
Hasznos számodra ez a válasz?
2/18 A kérdező kommentje:
Igen, jól írtad hogy irígy ránk. Főleg a picire. A fiúnk mindenét odaadná neki, imádja. Ő meg néha napján hoz egy kis autót és azt is egész nap szorongatja a kezében, oda nem adná neki, csak hosszas kérlelés után max. 5 percre és akkor is az órát nézi mikor telik le az idő és visszakéri a kocsit a picitől. Szóval minden tekintetben irígy. Sok a közös program, együtt megyünk nyaralni, ha megyünk a szüleimhez őt is visszük és mamának papának szólítja őket és ők is viszont szeretik. Már sokan mondták hogy ritka ez a jó kapcsolat nevelt gyerek esetén ezért sem értem ezt a sok ellenségeskedést, ami pár hónapja gyűrűzött be igazán. Mondjuk lehet én vagyok a hibás, mert mióta iskolás és itt van hétvégén szólok neki hogy tanuljunk, gyakoroljuk és nagyon nincs kedve hozzá pedig én jót akarok neki. Apjával sem akar leülni, csak ímmel-ámmal tanulni. Pedig van olyan hogy a férjem megy érte pénteken a suliba és hétfőn ő viszi, tehát muszáj tanulnia velünk hétvégén. Valaki szerint ez az anya dolga lenne, de én szeretnék segíteni. Vagy rosszul teszem?
2012. márc. 12. 12:26
3/18 anonim válasza:
A legfontosabb, hogy sose felejtsd el, hogy ez nem a gyerek hibája. Őt nem hibáztathatod ezért a viselkedésért, hanem azokat, akik nevelik. Szerintem a viselkedése segélykiáltás. Szegény kisfiú!
2012. márc. 12. 13:44
Hasznos számodra ez a válasz?
4/18 A kérdező kommentje:
Ezt hogy érted? Kifejtenéd bővebben? Tudom hogy nehéz neki, de nem tudom hogy én/mi a férjemmel mit tehetnénk?
2012. márc. 12. 14:13
5/18 A kérdező kommentje:
Gondolkodtunk a férjemmel hogy elmesélnénk egy szakembernek a történteket, hátha tud segíteni.
2012. márc. 12. 14:15
6/18 anonim válasza:
Gondold a te fiad az ő helyébe! Ha elválnátok, és hétvégén mehetne a fiad az apához, hogy viszonyulnak a másik családhoz, hogy esne neki, hogy látja az apja már nem vele él, van másik gyereke is, akinek mindig ott van? ebben a korban kezdenek a gyerekek lelkisebbek lenni, van aki sír, visszahúzódik, van aki agresszívan reagál.
2012. márc. 12. 15:45
Hasznos számodra ez a válasz?
7/18 A kérdező kommentje:
Igen, tudom hogy nehéz neki és sajnálom is szegénykét, de olyan tehetetlennek érzem magam. Beszéltem a férjemmel és arra jutottunk hogy leül az anyukával és átbeszélik mit kellene tenniük a gyerek érdekében.
2012. márc. 13. 09:29
8/18 anonim válasza:
Valójában itt szakember segíthetne.
Az sem jó dolog, ha látja, hogy ti egész család vagytok, ő meg csonka családban nő fel, így érthető, ha irigy.
Valamit biztosan a 8 éves fiú anyja rontott el, ha nem volt képes megtartani a fia édesapját, s ezt sajnos bizony a gyermeke szenvedi el, nem anya az ilyen, ha már szül egy gyereket, akkor ne csessze el a gyerek apjával a kapcsolatot. Szóval itt szakemberhez kell fordulni!
26/N
2012. márc. 15. 22:57
Hasznos számodra ez a válasz?
9/18 anonim válasza:
Mintha csak én írtam volna le minden egyes sort. Nálunk ugyan ez van. Nem a gyerekkel van baj, hanem az anyjával nálunk is. Az első nap kezelhetetlen, másodikon más sokkal jobb, estére tökéletes. Ha harmadik nap is van, akkor egy szavunk sem lehet rá. Idő kell mire feloldódnak az "új" közegben. Kitartás, következetesség és sok szeretet. Akkor is, amikor azt gondolod, hogy most vágom ki az ....
2012. márc. 19. 08:47
Hasznos számodra ez a válasz?
10/18 A kérdező kommentje:
Igen, jól írjátok itt az anyukának kellene hatalmasat változnia. Szegény gyerek sok mindent megélt már 8 éves korára, főleg a válásuk elején. Próbálunk türelmesek lenni és bevonni mindenféle jó programba, de sokszor falba ütközünk mert nincs kedve kimenni inkább a gép vagy a tv előtt ülne. Ilyenkor szinte könyörgünk hogy ugyan gyere már most van jó idő, most süt a nap, menjünk ki most játszani, kirándulni de nagyon nehéz. Főleg így hogy egy teljesen más értékrendből jövő gyerekkel próbálunk szót érteni.
Kedves utolsó! Megkérdezhetem hogy nálatok a párod hogy viszonyul ehhez a helyzethez? Bocsánat hogy ezt írom de jó tudni hogy nem vagyok egyedül ezzel a problémával.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!