Egy világ omlott össze bennem, mit tegyek?

Háááát, amit másodjára írtál, azok alapján nem a gyerekekkel van baja, hanem veled. De erről te nem feltétlen tehetsz. Mindenképp meg kell ezt beszélni, mert nálunk unokatesóméknál visszafordíthatatlan volt a szitu.

A gyerekek is folyton marták egymást, anyuka szinte állandóan kiabált valamelyikkel, pénz ott sem volt, apukának meg elege volt, hogy nem a nyugiba ment haza, hanem az állandó elmebetegségre. Elment először pszichológiai-hókuszpókuszos tréningre, hogy ő nem bírja tovább, ott talált magának egy fiatalabb, kedvesebb, okosabb nőt, és szépen odébbállt.

Aztán a nagynénémnek lett pár év múlva barátja, de az sem bírta a két gyerek állandó veszekedését, (meg az anyjukét...) és az is lépett egy idő után, szóval nem tudom mekkorák a gyerekek, de ezt kezelni kell.

Ha nem annyira picik, lehet őket is be lehetne vonni a beszélgetésbe, hogy embereljék meg magukat, mert már tényleg nagyon káros amit tesznek, de ha még kicsik ehhez, akkor meg fogadjatok heti egy estére bébicsőszt, és minden héten egy este menjetek el kettesben valahová, tudom, hogy pénz, de van, amikor muszáj és kész. Ha ebben van egy rendszer, amit lehet várni, akkor az ember könnyebben bírja a nehezebb napokat is.

És amúgy te is kiabálós vagy?