5 éves gyereket hogy lehet az egyedül alváshoz szoktatni, ha eddig a mamájával aludt, aki ráadásul hajnalig tévézett mellette?

Szóval párom kislánya eddig a mamával aludt. Most elköltöztünk külön lakásba ahol saját szobája van. Mikor jövünk az oviból hazafelé már akkor kérdezgeti, hogy miért kell neki egyedül aludnia, bezzeg mi együtt alhatunk stb... Aztán megnyugszik, eljön a lefekvés ideje akkor megint jön a sírás, aztán jön az esti mese vagy fél órán át hátha elalszik, persze semmi hatása. Akkor kitalál mindig valamit amiért ki kell jönnie, aztán megint hiszti...eddig kb türelmes vagyok aztán este 11 körül megunom próbálok határozottabban rászólni, hogy mostmár tényleg hagyja rá. Nagy nehezen elalszik. Aztán óránként felébred és jön át hozzánk, hogy ő nem akar egyedül aludni. Pedig már felkapcsoljuk a kislámpát is neki, az ajtót is nyitva hagyjuk stb... Első pár nap míg új volt neki a hely addig éjszaka ideengedtük, de elég kényelmetlen hármunknak így az éjszaka. Nem is az altatás ami miatt kikészülök, hanem az éjszakai ingajárat amit leművel. Alszok nyugisan és 1-2 óránként arra ébredek, hogy suttog a fülembe, meg sír az ágy végébe és annyira ijesztő. Egyszerűen bele borzongok mikor a sötétbe arra riadok fel, hogy ott van az ágy végében. Totál ki vannak már az idegeim, szó szerint azt érzem hogy kezdek megbolondulni, ráadásul párom is már van hogy nem bírja és éjszaka arra kelek fel, hogy ordibál vele, egyszerűen nem tudom kipihenni magam. Aztán napközbe meló + babát várok és neki sem tesz túl jót szerintem ez az idegbetegeskedés. Komolyan már rémálmaim vannak, azt álmodom, hogy átmegyek éjszaka hozzá mikor sír és megverem, vagy a haját tépem, stb...szerintetek ez normális? Még soha nem laktam egyedül, most meg hirtelen kaptam egy 5 éves gyereket és nem tudom hogy kezelni a dolgot. Párom segít de van, hogy ő este 11 mire hazaér. Alapjáraton nincs baj a kislánnyal, szeretem meg szeretek vele lenni de ez már sok.