Mit tennél, hogyha az ovis gyermeked csoportjában van egy hiperaktív, figyelem és magatartásos agresszív kitörésekre hajlamos kisgyerek?
A kisfiú dührohamos, ütöget. A foglalkozásokat zavarja, azokban részt nem vesz. A többiek panaszkodnak rá mindenkinek, otthon is elmondják a szüleiknek milyen rosszaságot csinált aznap, vagy kit ütött meg, vagy éppen a te gyerekedet vágta pofon, vagy lögdöste meg.
Mit lehet tenni? Szülővel beszélni? Összefogni és kirúgatni? Egy óvoda van, kis falu.
A kisfiú gyógyped fejlesztés alatt áll, értelmes, nem fogyatékos.
válasza:10-es nagyon szuperül leírtad. Ez pont így van.
De sajnos Mo-n az integráció a béka feneke alatt van.
Èpp nem rég olvastam, hogy valahol Mo-n kiakarták rakni egy felnött intézet lakóit a falukba lakásokba, de a polgármsterek nem engedték, mert furák a betegek. Elöször mérges voltam milyen gyöp agyuak. De szerintem amiröl a cikk nem írt, az az lehet, hogy hiába van pénz a lakásokra, de arra, hogy ki fog felügyelni, ápolni, fejleszteni ezeket az embereket arra gondolom egy fillér sincsen, és a polgármesterek gondolo ezért nem akarják, hogy oda költözzenek az intézetböl.
Köszönöm a válaszokat. Nagyon pozitív látni, hogy van aki másként gondolja, és a gyermekének is elmondja, mit jelent az hogy valaki más.
Egyébként ennek a kisfiúnak én vagyok az anyukája. Kíváncsi voltam más hogy vélekedik erről a dologról, és kb mire számítsak, mert megvető gúnyos pillantások már voltak, a kisgyerekek nap mint nap jönnek panaszkodni mikor megyek a fiamért hogy mit csinált, az ovónő szintén, és volt hogy ő kérdezte meg, hogy mit csináljon vele. Bevittek neki egy kismotort a csoportba, hogy addig se zavarja a többieket foglalkozás közben.
Nem tudom máshova vinni, a legközelebbi ovi (vagy Csana) 25km tőlünk. A kirekesztést már érzékelem, és nagyon sajnálom a kisfiam, hogy ilyen világban kell felnőnie, mindent megteszek érte, itthon is fejlesztve van, de az óvodában nem tudok vele lenni, nem tudok neki segíteni. Hogyha foglalkozva van vele, semmi gond nincs. Mikor senki nem akar játszani vele begurul.
Ma a kerítés és egy bokor között bújkált mikor mentem érte, szorongatva egy kismotort, és sírt. :( Bántva van ő is, de lelkileg, és érzelmileg, és tehetetlen vagyok, nem tudom elmondani neki ezt az egészet mert nem érti meg, nem tudom neki elmagyarázni, hogy hogyan kell viselkedni az óvodában, mit szabad és mit nem, mert azt sem érti meg, nem fogja fel, nem tudja mit jelent. Nem tudja miért nem játszanak vele a társai, miért nem ül a körben, miért nem körjátékozik, neki miért nem báboz az ovó néni, csak annak aki rendesen leül a szőnyegre?
Köszönöm még egyszer az őszinte válaszokat!
válasza:Mit lehet tenni? Semmit. Elfogadni.
Szülővel beszélni? Minek? Nem a szulo hibaja, hogy ilyen a gyerek.
Összefogni és kirúgatni? Faxa lenne. Joga van az ovodaba jarni.
válasza:# 11: Nekem az a tapasztalatom az integrációval kapcsolatban, hogy sokszor a félelem az elutasítás oka. Nem ismerem, tehát félek tőle. Nem bízom önmagamban, az eszközeimben, na meg persze a pedagógusok szeretnek a jól megszokott sémáik alapján dolgozni, és egy sajátos nevelési igényű gyerek esetében ezek már nem működnek, meg kellene tanulniuk alkalmazkodni, változtatni a módszereiken.
Nekem az óvónők azt mondták, hogy NINCS ESZKÖZÜK, a gyerekemhez. 20 év pedagógiai tapasztalatával minden korábbi nevelési eszközük csődöt mondott. De szerencsére nem úgy álltak hozzá, hogy akkor tegyük ki a gyereket, mert ő a hibás, hanem azt mondták, hogy akkor keressünk eszközöket! És találtak!
Iskola ugyanez. Amikor az első autista kisfiút felvették a suliba, borzasztóan féltek tőle a tanítók. Azt mondták, az ő diplomájuk nem erről szól. Aztán látták, hogy nem olyan vészes a helyzet, elkezdtek szakirodalmat olvasni, cserélgetni, továbbképzésen vettek részt, és most már lelkesen integrálják az autikat, mert rájöttek, hogy egy nagyon pici plusz odafigyeléssel csodákat lehet elérni az integrációjukban. De kellett a nyitottság, az, hogy hajlandóak legyenek megismerni ezt az állapotot, megtanulni azt az eszközrendszert, attitűdöt, gondolkodásmódot, ami náluk működik.
Most már semmilyen elzárkózás nincs, bátran "nyúlnak" az autikhoz, mert ismerik!
Nekem az az "elvem", hogy a legfontosabb a tudás, a tájékoztatás. Minden sajátos nevelési igényű gyermek esetében. Az érintett szülő igenis álljon fel a szülői értekezleten, mondja el, hogy pontosan mivel is jár ez az adott állapot, mivel lehet segíteni. Én ezt tettem, és semmilyen negatívumot nem tapasztaltam. Sok szülő jött oda utána beszélgetni, érdeklődni, többen utánaolvastak.
Azt is látom, hogy a gyerekek önmaguktól nagyon elfogadók! Ők abszolút képesek tolerálni, ha valaki más, képesek alkalmazkodni hozzájuk. HA ezt látják a felnőttektől. Nem a kirekesztést, hanem a problémák megoldásának, kezelésének az igényét. Bármelyik pedagógus képes lenne szerintem sajátos nevelési igényű gyereket integrálni, csak egy kapcsolót kéne átállítani a fejében, és nem ragaszkodni a berögzült elvein, hanem neki is alkalmazkodni az adott gyermek SAJÁTOS nevelési igényeihez. Mert hát ez ugye pont arról szól, hogy nem működnek náluk a bevált sémák, hanem sajátos igényeik vannak.
Én tanítottak hiperaktív, figyelemzavaros gyerekeket. Nem állítom, hogy könnyű! Pláne úgy, ha már előzőleg a "kedves kollégák" telenyomták különböző kudarcélményekkel a gyereket. Mert hát sajnos tudom, hogy ez a trend... a legkényelmesebb a gyereket hibáztatni, és azt mondani, hogy én erre nem vagyok felkészülve, az én diplomám nem erről szól...
Csakhogy... ha ezeket a gyereket szegregáljuk, és azt mondjuk, hogy menjenek a "magukfajták" közé, akkor az esélyét is elvesszük az integrációnak. Mégpedig a többi gyerektől is elvesszük az esélyét, hogy megtanulják, hogy a társaik között vannak másfajta emberek, akik másfajta bánásmódot igényelnek. Az integráló csoportban a gyerekek is rengeteget tanulnak, olyan kompetenciákat, amiknek később is jó hasznát vehetik majd! Mert azok a gyerekek, akiket most próbálnak elkülöníteni, elzárni a világ elől, azok előbb-utóbb úgyis előkerülnek... és pl. könnyen lehet, hogy a te gyerekednek egy autista vagy egy hiperaktív lesz a főnöke! (Most tudnék mondani olyan - mindenki által ismert - cégvezetőt, akiről konkrétan tudom, hogy autista!). És akkor majd nagyon fognak hiányozni azok a kompetenciák, amit már oviban meg lehetett volna szerezni... ha működne az integráció mindenütt.
válasza:Ennél a kérdésnél leírtam a viselkedésszabályozó módszerünket:
http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__proble..
Próbáld ki, mert tényleg működhet! (Általában az a gond ezeknél a gyerekeknél, hogy tudják, hogy amit tesznek, az rossz, de nem tudják, hogy mit csináljanak HELYETTE! És ezt kell nekik megtanítani, megerősíteni!)
válasza:15!
NAlunk is ez volt a modszer a helyes viselkedes kialakitasara. A tanitono kezzel labbal tiltakozott, hogy ez baromsag, "buntetni kell azt a kolkot, ha rosszat csinal, nem jutalmazni a semmiert" - aztan a szemelyes beszelgetese a pszichiaterrel mar "o, persze, igaza van Doktorno, igy fogjuk csinani, nagyon jo otlet" volt... A gyerekem vislekedese nehany honap alatt gyokeresen megvaltozott.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!