Kezelhető egyáltalán ez a helyzet, vagy könyveljem el a gyermekem tönkre teszi a családot?

Én őszintén ki vagyok akadva az olyan reakciókon, hogyha valakinek van egy ilyen gyermeke, miért vállalt még másik 2-öt?

Miért is vállalunk gyereket? Hogy továbbvigyük a génjeinket, hogy legyen akit szerethetünk, és viszontszeret, aki öregkorunkra támaszunk lehet.

Tehát egy autista gyermek egyik ilyen funkcióját sem biztos, hogy be tudja majd tölteni. Igen, eméssze fel a család minden energiáját, anélkül, hogy felnőtt korában azt mondhasd, hogy megérte?

Őszintén elnézést kérek minden autista gyermeket nevelő szülőtől, mert tudom, hogy van, aki nagyon jól fejleszthető, de van, aki nem!

Sok olyan van, aki intézetben él, sem családot alapítani, sem dolgozni nem képes.

Evolúciós öngyilkosság emiatt nem vállalni még több gyereket.

Ha nekem lenne egy beteg gyerekem, tuti, hogy akarnék még egyet, aki egészséges. Ha ő is beteg lenne, hát az nagy szívás, de azért ennek elég kicsi az esélye.

Nézzétek meg a Thomas után című filmet, ott is elmondja az édesanya, hogy szeretne még egy gyereket. Hogy érezhesse, hogy édesanya, mert az autista gyermeke csupán eszköznek tekinti, aki kiszolgálja az igényeit, de szeretet nem kap tőle.

Az állatvilágban a nőstény elhagyja a beteg gyermekét, és az egészségesek gondozását választja, nem hagyja, hogy a beteg gyerek veszélyeztesse a család épségét. Igen, az ember nem állat, de azért elvileg azonosak az evolúciós céljaink. A szocializáció, a társadalmi elvárások miatt nem tehetjük meg, hogy elhagyjuk a beteg gyereket, ugyanakkor a mai társadalom semmi segítséget nem ad ebben.

Tudom, hogy le fogtok pontozni, mert ezt így nyíltan senki nem meri kimondani, de én azt gondolom, hogy kellenének az olyan intézmények, ahol az ilyen gyerekeket gondozzák elérhető áron. Hogy a család felnőtt tagjai el tudjanak járni dolgozni, és vállalhassanak egészséges gyermeket.

Persze simán lehet, hogy a te gyereked a jól fejleszthető kategóriába tartozik, mindenképp keress speciális óvodát. Ha megnézed a fent említett filmet, ott a gyerek leérettségizik, és kap munkát, szóval nem biztos, hogy reménytelen. De most mindenképp segítség kell neked, és ne szégyelld magad érte.

Szívesen segítenék, mert a helyzet nem reménytelen. Van megoldás a nyugtatón kívül is!

Arról nem írtál semmit, hogy milyen (korai)fejlesztést kap a kicsi,milyen a napirendje, van e egyáltalán? Sajnos az alvászavar,és a evési zavar is sokszor együtt jár az autizmussal.

Priviben szívesen segítenék neked.

A diganózisunk ugyan az mint a tiétek :-( De pl. integráltan oviba járunk gyógypedasszisztenssel.

48/F

Ne nyugodj bele, hogy a sérült gyerek miatt tönkremegy a család és a testvérek élete, már csak azért sem, mert erre a családra pont a sérült gyereknek lesz a legnagyobb szüksége.

Tehát vegyél igénybe minden elképzelhető segítséget, szakembert, ne félj szükség esetén gyógyszert adni a túl nyugtalan gyereknek, ha muszáj pihennetek, (és néha muszáj!) merd őt rokonokra, bébiszitterre bízni, amire csak lehetőséged van. A szülőszervezetek, alapítványok tényleg sok segítséget adnak, például információval látnak el.

Olvasásra ajánlom Kálmán Zsófia Bánatkő című könyvét.

Szintén auti spektrumos gyerkőc, bár a tüneteink mások. Nálunk nincs ez az állandó alvásgond, illetve 2,5-3 év között volt pár hónap, amíg állandóan volt, kaptunk mi is nyugtatót, szerencsére nem kellett bevenni, mert megoldódott a helyzet. Azóta heti 1 rémálom éjszakánk van csak. DE, ha nem oldódott volna meg, akkor bizony én is a gyógyszerhez nyúltam volna, mert ez azállapot SENKINEK sem érdeke, sem a szülőknek, sem a tesóknak és a gyereknek sem, hisz ettől ő is szenved!

Mindig azt kell szem előtt tartani, hogy amikor ezeket a tüneteket produkálja (fej hozzáverése valamihez, dühkitörés, nyugtalanság, alvászavar), akkor a gyerek maga szenved a legjobban és a te felelősséged, hogy segíts neki. Neked mint felnőtt ép értelmű embernek megvan a döntési jogod, hogy pl gyökérkezeléshez fájdalomcsillapítót kérj, de a gyerek a te józan eszedre van utalva. Ha már minden más csődött mondott, akkor bizony a gyógyszer marad mint megoldás. Lelkiismeretfurdalásod emiatt ne legye, azért mert elkezditek, még nem azt jelenti, hogy a következő 30 évben mesterséges kómában tartod a gyereket. Látod, korábban is írták, hogy ez átmeneti, a mi háziorvosunk is ebben a szellemben írta fel a gyógyszert, hisz ez egy krízishelyzet a gyereknek és a családnak is.

Ha a gyerek cukorbeteg lenne, akkor nem stresszelnél amiatt, hogy inzulint kell adnod, mert tudod, hogy az a megoldás a betegségére. A te gyereked betegségére most ez a gyógyszer a megoldás.

A nyugtató előtt esetleg érdemes kipróbálni a bio-melatonint, hiperaktív gyerekeknél bevállt vény nélkül kapható "gyógyszer", hátha!