3,5 éves kislányom elviselhetetlen! Tudna tanácsot adni valaki?

10 éve házasok vagyunk a férjemmel,van 3 gyermekünk,lakásunk,ami banki hitelből épült.Férjem rengeteget dolgozik,"karriert" épít,vállalkozni próbál,több lábon igyekszünk állni.

7 éves fiunk iskolát kezd szeptemberben,csendes,nyugodt gyerek,segítőkész,remélhetőleg nem lesz vele gond később sem.

3,5 éves kislányunk már elég korán elkezdte pokollá tenni az életünket.Egyáltalán semmi nevelési,szeretési módszer nem használ,amit a nagyobbiknál alkalmaztam.

Próbálok türelmes lenni,megértő,meg minden,de egyre nehezebb.Próbálom egyformán szeretni őket,illetve úgy,ahogy az nekik jó.

A pici fiunk 4 hónapos,kora baba.Sok figyelmet igényel,és elképzelhető,hogy a középső féltékeny,de szerintem ez már túl megy egy határon.

Eddig akivel beszéltem,mind azt mondják,kinövi,hagyjam rá,hisztis...

Érdemben senki nem segít,család is elég elfoglalt,nem sok segítségem van.

Kérdésem az lenne,hogy hogyan lehet szeretet-teljesen kezelni azokat a kirohanásokat,szófogadatlanságot,hisztit,kiabálást,értetlenséget,amit a kislányom produkál??? Félek,hogy nem bírom már sokáig,és kárt teszek benne.

Teljes mértékben tisztában vagyok vele,hogy ez nekem szól.

Bárkire ha rábízom őket,elvannak,szót fogadnak."Dajkáim",áradoznak,hogy milyen kedves,szeretni való,ügyes,okos gyerekeim vannak,jó velük lenni.(megjegyzem nagyon ritka ha odaadom őket valakinek,nem szeretem őket lepasszolni..)

Nem dicsekedni akarok,csak leírni azt a kontrasztot,amit itthon a 4 fal között produkál,és azt,hogy ha elmegyünk bárhová,milyen frankón tud viselkedni.

AKÁRHOVÁ el tudok velük menni,időben odaérünk,de ezt egy végkimerülésig tartó rimánkodás előzi meg,hogy készülődjünk,öltözzünk,mossunk fogat...stb.

Úgy érzem a végén járok a türelemnek,pedig még nagyon sok idő,mire önállóak lesznek.

Ha valaki tud érdemben hozzászólni,akár privátban is,bármi segítséget szivesen fogadok.Negatív kritikát is,ha az építő jellegű.

Köszönöm,ha bárki is végig olvasta.Mindenkinek szép napot kívánok.Üdv:Rita