Szóljak a férjemnek? Elviselhetetlen, Sógornőmről van szó. Van egy 4 éves kislányom, és még egy fiú aki pocaklakó még.

Gyereket is érdemes megkérdezni. Fiús lány voltam, 3 éves korom után téptem le magamról mindent, ami habos-babos volt. Némi próbálkozás után a szülők feladták, utána csak fiús cuccokat vettek, beletörődtek, hogy felnyírt, néha kopasz fejem volt - én így tetszettem magamnak. 16 éves korom körül kezdtem nőiesedni, megnövesztettem a hajamat, de sminkelni is csak 21-22 éves korom körül kezdtem, szoknya talán 24 évesen volt rajtam először, önszántamból.

Évzárón/évnyitón majdnem szó szerint rám térdeltek, mert oda muszáj volt, rám passzírozták - amint vége volt az ünnepségnek, már a suli wc-jében téptem le a szoknyát - ha nem volt náluk cserenaci, akkor egy szál bugyiban rohangáltam az iskolaudvaron.

Ezért gondolom, hogy már egy 4 évesnek is lehet elképzelése, hogy mi tetszik neki. Kérdezd meg, ha neki tetszenek a fiús cuccok is, akkor hadd hordjon olyat is.

mi az hogy elviszi??

hát ne engedd, ha nem akarod

Ha a gyerek szereti azokat a ruhákat meg programokat, akkor nem kellene ezeket teljesen kiiktatni, csak vmi határt megszabni. Nálam pont fordítva volt, szüleim egyáltalán nem divatosak, sosem voltak azok, mindig a kényelemre meg a praktikumra mentek, és mindig nadrágban meg bő pólóban járattak, levágatták fiúsra gombára a hajam 6évesen, napokig bőgtem utána, mondtam, hogy nem tetszik, de ők is úgy voltak vele, hogy úgy nevellek, ahogy akarlak... 14-15 éves koromra tudtam csak megmondani nekik, hogy szeretnék lányosabban öltözni, akkor is hetekig, hónapokig vitatkoztak, amíg engedték, hogy úgy öltözködhessem és azt csinálhassak, amit én szeretnék...

Viszont az elkapatás miatt beszélni kellene a sogornő és férj fejével még egyszer, és ha nem segítenek, akkor anyóssal is lehet. Mert az egy dolog, hogy megismertetik más fajta életformával,m ruhákkal stb., de hogy alapvető nevelési dolgokban "hazudtoljon" meg téged (hogy mit szabad a gyereknek, és mit nem), az nem járja.