3,5 éves kislányom elviselhetetlen! Tudna tanácsot adni valaki?
10 éve házasok vagyunk a férjemmel,van 3 gyermekünk,lakásunk,ami banki hitelből épült.Férjem rengeteget dolgozik,"karriert" épít,vállalkozni próbál,több lábon igyekszünk állni.
7 éves fiunk iskolát kezd szeptemberben,csendes,nyugodt gyerek,segítőkész,remélhetőleg nem lesz vele gond később sem.
3,5 éves kislányunk már elég korán elkezdte pokollá tenni az életünket.Egyáltalán semmi nevelési,szeretési módszer nem használ,amit a nagyobbiknál alkalmaztam.
Próbálok türelmes lenni,megértő,meg minden,de egyre nehezebb.Próbálom egyformán szeretni őket,illetve úgy,ahogy az nekik jó.
A pici fiunk 4 hónapos,kora baba.Sok figyelmet igényel,és elképzelhető,hogy a középső féltékeny,de szerintem ez már túl megy egy határon.
Eddig akivel beszéltem,mind azt mondják,kinövi,hagyjam rá,hisztis...
Érdemben senki nem segít,család is elég elfoglalt,nem sok segítségem van.
Kérdésem az lenne,hogy hogyan lehet szeretet-teljesen kezelni azokat a kirohanásokat,szófogadatlanságot,hisztit,kiabálást,értetlenséget,amit a kislányom produkál??? Félek,hogy nem bírom már sokáig,és kárt teszek benne.
Teljes mértékben tisztában vagyok vele,hogy ez nekem szól.
Bárkire ha rábízom őket,elvannak,szót fogadnak."Dajkáim",áradoznak,hogy milyen kedves,szeretni való,ügyes,okos gyerekeim vannak,jó velük lenni.(megjegyzem nagyon ritka ha odaadom őket valakinek,nem szeretem őket lepasszolni..)
Nem dicsekedni akarok,csak leírni azt a kontrasztot,amit itthon a 4 fal között produkál,és azt,hogy ha elmegyünk bárhová,milyen frankón tud viselkedni.
AKÁRHOVÁ el tudok velük menni,időben odaérünk,de ezt egy végkimerülésig tartó rimánkodás előzi meg,hogy készülődjünk,öltözzünk,mossunk fogat...stb.
Úgy érzem a végén járok a türelemnek,pedig még nagyon sok idő,mire önállóak lesznek.
Ha valaki tud érdemben hozzászólni,akár privátban is,bármi segítséget szivesen fogadok.Negatív kritikát is,ha az építő jellegű.
Köszönöm,ha bárki is végig olvasta.Mindenkinek szép napot kívánok.Üdv:Rita
válasza:Kedves Rita,
nem tudom, hogy próbáltad-e már azt, hogy valahogyan igyekszel olyan időt találni a napirendben vagy hetente pár alkalommal, amikor csak a középsővel tudsz kettesben foglalkozni.
Esetleg amikor a picire vigyáz valaki, a nagy meg apával van stb.
Ilyenkor kellene vele éreztetned, hogy fontos ő is, most csak az övé a figyelmed- nem a picihez rohansz és egyensúlyozol a nagyobbak között.
Lehet ez egy hétvégi közös bevásárlás, amíg apuka vagy más családtag vagy bébiszitter vigyáz a másik két csemetére vagy valami olyan program pár órában (egy séta, fagyi stb.)- amikor tényleg egy kicsit ő a középpont.
Ilyenkor el lehet talán jobban magyarázni azt, hogy megváltozott a család, de te őt ugyanannyira szereted és mindig lesz egy-egy ilyen titkos alkalom, amit lehet várni (és pontosan megmondani neki, hogy a következő az 2-3-x nap múlva lesz és Y-t fogunk ketten csinálni).
Szép napot és kitartást.
válasza: válasza:Csatlakozom az elsõhöz. Nagyon jót tenne,ha kettesben tudnàl vele tölteni pl napi 1 órát.
Nyugtasson a gondolat,hogy hamarosan oviba megy,sokkal könnyebb lesz Neked.
Először is:köszi a normális válaszokat.
Elsőnek:Köszi a tanácsot,igyekszem külön-külön is foglalkozni a gyerekekkel.Nem gondolnám,hogy nem érzi,hogy ő is fontos,de valami miatt provokál...
majdnem megoldhatatlan a heti több alkalom,amikor csak vele vagyok,mert a dajkám 70 éves,a picit nem merem rábízni.Nagy meg egyedül nem marad vele...
Másodiknak:hidd el,mindent kipróbáltam.Először szép szóval kedvesen próbálom rávenni,hogy úgy csinálja a dolgokat ahogyan jó.
Nem úgy ahogy nekem jó,vagy kényelmes,félre értés ne essék!!!!
De amikor már 25-30-40x rászólok,akkor egy idő után elszakad a cérna.Én sem vagyok verés párti,engem sem úgy neveltek,de néha bevallom őszintén elcsattant már pár fenék pofon.
nem vagyok rá büszke,arra sem,hogy néha kiabálok,de egyszerűen már nem tudom mit tehetnék.
(nagyszülők elmondása szerint sem én,sem a férjem nem volt ennyire értetlen,szófogadatlan.Van hogy anyósomat annyira kiakasztja-alattunk laknak-,hogy felküldi,mert nem tud vele mit kezdeni...)
A külön program jó gondolat,csak az a baj,hogy mondjuk míg én a kislánnyal vagyok,addig a nagyot is rá kellene bíznom valakire,mert apa,ha 2 feje lenne azt is elhagyná,annyit dolgozik.
majdcsak hogy aludni jár haza...
ez is egyfajta feszültség,biztos ezt is érzik a gyerekek.
Köszönöm még egyszer,hogy időt szakítottatok rám,és még annyit,hogy a leány 2,5 évesen oviba került,mert dolgozni szerettem volna visszamenni,de közbejött a picur... :)
(katolikus lévén nem akartuk elvetetni,szóval vállaltuk,hogy megérkezzen,de lehet nagy fába vágtuk a fejszét...)
Szép napot nektek!!
válasza: válasza:Bazira átérzem, hogy min mehetsz át, mire elérsz vmit, pedig nekem csak 1 lányom van, de dettó ez van nálunk is.
nekem elvileg ez nem lenne módszerem, de mivel már én is bediliztem, és eszemet vesztve ordítottam vele többször, és láttam, tudtam, hogy ezzelsemmit nem érek el, sőőőt, mintát nyújottam neki, ugyanis már aznap este úgy lekiabálta az apja feját, hogy csak pislogtunk, én bevezettem azt, hogy ha 5ig számolok, és nem jössz/öltözöl/stb., akkor megvonom tőle a finomságokat.
Majd miután sikerült elindulni, nagyon megdicsérem, és elmondom neki, hogy én is megteszem amit ő kér, így tegye meg ő is azt a pár dolgot amit kérek, ez így működik.
A játszótérről, bölcsiből hazamenetel ugyanez...ha nem jössz, akkor holnap nincs egész nap tv, fagyi, csoki, mittudomén mi, ami épp az aktuális kedvence.
Ha hisztirohamot kap, nála nem jön be a bezárom, leültetem, meg ilyenek, olyankor felveszem, és hozzámbújik pár perc alatt, majd megbeszéljük a dolgokat...de neked nagyon nehéz lenne ez, mert ott a nagyod, meg a picuri...
Én azt látom, hogy mikor elkezdek fenyegetőzni, azt is még abban a stádiumban kell tennem, mikor még nem vagyok rá dühös. Ha higgadtan szólok, hogy gyere, mert különben nem lesz csoki, akkor jön. Ha dühből, már emelem a hangom, vagy csak érzi, hogy már piaia vagyok, akkor ránt kettőt a vállán, és nem érdekli a csoki sem. Szóval magadat kell figyelned, hogy a szófogadatlansága ne váltson ki hatást, mert persze nem tudtaosan, de azt élvezik, ill. tolja a határokat..
Nekem is ha mással van, olyan mint a tündér, nem értik miről beszélek, hogy kikészít...
bocsi, kusza lett, de hátha találsz benne 1-2 értelmes mondatot...
ja, és mond neki hogy szereted, de MOST nagyon mérges vagy rá...nálunk ez is bejön...
Utolsónak:
Köszi szépen,nem lett kusza,teljesen érthető volt. :)
Totális egyezés van.Én sem üvöltve kezdem,csak ugye a 10-20-40 percig tartó könyörgést senki nem hallja,csak ha már kiabálok...
Másnap mindig megkapom az anyóstól,hogy hallottam megint kiabáltál!
Mondom neki,igen,mert már nem bírom.
Többieknek:még egyszer köszi,nagyon jó tanácsok,igyekszem ötvözni,és mindenkiéből csípni egy picit,nem könnyű,de nem adom fel.
További szép napot mindenkinek!
Rita
válasza:8/8as:
Tetszik,hogy gyermektelenül is hozzászóltál,és jó a módszer,amit írtál,csak az a gáz,hogy amikor a gyerek torka szakadtából ordít,akkor nem hallja meg az én suttogásomat.-szerintem-
De lehet hogy kipróbálom.
Cumival is szokott beszélni,és akkor nem hallom meg,nem figyelek rá.
Ha megunom,mutatom neki,hogy vegye ki a cumit,addig nem válaszolok,és akkor kiveszi és úgy mondja.
Szóval jó megoldás lehet.Csak nekem is elfogy néha a türelmem. :)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!