Mit tegyek? Már nem bírom!?

A hajmosással kapcsolatban a kisfiam kb 2,5 éves korában tudta elmondani, hogy a feje a vizet melegnek érzi. Tehát az a fürdővíz, amit a testével kellemesnek érez, ugyanazt a fürdővizet a feje melegnek érzi. Sokat kérdezgettem korábban is, hogy miért sír, de korábban nem tudta megfogalmazni. Ezután a hajmosásos fürdéshez egy-két Celsius fokkal hűvöseb fürdővizet készítettem (35 fokos helyett csak 33-34 fokosat) és a haját hanyatt fekve mostam, néha még arra is rávettem, hogy az orroba kapaszkodjon és rám nézzen (föléhajoltam) nehogy víz menjen a szemébe. Az orrfogás miatt gyakran kacagtunk nagyokat a sírás helyett.

A hisztivel kapcsolatban a Ranschburg féle tanácsokat tudom csak mondani, a hisztivel ne érjen el a gyerek semmit, csak ha már szépen kommunikál, akkor legyél hajlandó megérteni, hogy mit mond.

A gyerek csecsemő korában mindent elér, sír és enni kap, sír és tisztába teszed. Mire 2-3 éves lesz, már nem mindent ér el, amit szeretne, és ez frusztrálja.

A gyerek sérelemként éli meg, hogy a játékot abba kell hagyni és enni kell, vagy indulni kell fürdeni és feküdni.

Ez okozza a hisztit. De ha a szülő megőrzi a nyugalmát, akkor a gyerek is lehiggad. Ha a szülő is bekapcsolódik a hisztibe és kijön a sodrából - kiabálni kezd, vagy megüti a gyereket, akkor a gyereknek sikerélménye van, mert mégsem kell elindulni mást csinálni, a közös hisztivel húzhatja az időt.

Amúgy a gyereket leginkább szeretni kell és csak másodsorban nevelni.

Nem kimondottan szeretem Müller Pétert, de nagyon találó és megszívlelendő a gyerekekkel kapcsolatos megállapítása:

"A nevelés nem csak elveken és okos taktikán múlik, mert elsősorban a lényünkkel nevelünk. A nevelés: titkos metakommunikáció. Ami jó benned és tiszta, és ami rossz és koszos, továbbadod. A gyerek remegi félelmeidet, aggódja az aggodalmaidat - de éli a nyugalmadat és derűdet is - ha valódi."

Müller Péter

Pont most olvasok egy könyvet, nagyon érdekes: Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje

Férjem és az öccse egyszer vesztek össze valami játékon, apósom dühös lett és kivágta az ablakon. Többet nem fordult elő. Úgy tudom, néha jó a tárgyat elvenni.

Nem olvastam végig az összes választ, de látom, hogy szóba került a zuhanyzás. Nálunk is az jött be, de nem jéghideg, hanem inkább langyos vízzel. Ez nem különösebben sokkoló élmény, mégis nálunk mindig hatott. Sőt, nem egyszer előfordult, hogy a kisfiam maga kérte egy-egy hiszti közben, hogy vigyem zuhanyozni, mert szegénykém le szeretett volna nyugodni, de nem tudott...

Most ő is 3 éves, nem mondom, hogy soha nincs hiszti, de már ritka, és képes egyedül is megnyugodni, de nem volt ez mindig így.

hajmosás: üvölt mint az állat az enyém is

irigység: még tőlem is sajnálja, vagy ha megyünk a legjobb barátjához, már indulásnál elmondja, hogy de nem adom oda a bencének

egyébként én jó gyereknek minősítem, a fenti dolgok teljesen természetesek ebben a korban

és ha hagynád egy picit szabadabban? nincs nagyon sok megkötés, korlát nálatok? hogy egész nap megy a nem szabad? mert az a meglátásom, hogy akinél ez van, az a gyerek hisztisebb

ha meg behisztizik, vagy próbálj meg odaguggolni mellé, és szépen, nyugodtan beszélni hozzá, magyarázni, vagy ha nem bírsz vele, ne foglalkozz vele, észre se vedd, akkor nem lesz kinek drámázni

egyszer olvastam egy trükköt, hogy ilyenkor csináljunk úgy mintha nem látnánk a gyereket, és kezdjük el keresni vmi ilyen szöveggel, hogy hol van az én aranyos, édes kislányom? nem látom sehol?