Nevel valaki figyelemzavaros gyermeket? Én már teljesen elvesztettem a reményt és nem bírom már!

enyém 3,5 éves, sok mindent ráaggattak sok helyen, eddig a figyelemzavar ami minden helyről stimmel, így ezt fogadtam el ;)

mi sokféle fejlesztésen és terápián túl vagyunk, pici korában aggódtunk, most már nem, idén abba is hagytuk a fejlesztést (vagy felfüggesztettük?).

most nem igazán lehet kijelenteni nálunk, hogy a nevelés jött be, de úgy látom, hogy az kell neki, hogy szigorúan van fogva. vannak határok, fix korlátok amiket nem léphet rá.

vannak dolgok amikben laza vagyok, de ha közben átlépi azt a határt amit én megszabtam pici korától, akkor jajj neki :)

nálunk most azt mondom, hogy ez bevált! tudja meddig mehet el, tudja felfedezni a világot, van tere, de tudja mik a határok ami kell neki.

az olyan dolgokban pedig ami figyelmet igényel és időt, abban az ovi segített.

pl. reggel ugye fél-háromnegyed órán keresztül kell a szőnyegen ülni. ez neki nagyon nehéz volt, de szép lassan belejött, napról nagyra ügyesebb, kitartóbb.

a cipőfelvétel meg ezek a nehéz dolgok amihez neki is türelem kell, én is türelmesen állok hozzá.addig próbálkozhat amíg fel nem adja. én nem mondom neki, hogy úgy se tudod, ne is próbáld mert azzal lerombolom az önbizalmát. ügyes, okos fiú, ezt mindig elmondom neki, türelmesen kell próbálkoznia és ha feladja akkor se megcsinálom helyette, csak segítek. ez is bejött nálunk.

és rengeteg dicséret, hogy kitartóbb tudjon lenni mert ugye az a baj, hogy nehéz neki egy dologra figyelnie, így próbálom ösztönözni :)

Az én fiam 6,5 éves és ő is figyelemzavaros .

Minden leírt sorodat átéltem ,ismerem a tehetetlenség érzését ,a gyermek jövőjétől való rettegést .Engem leginkább az visel meg,hogy reménykedtem benne ,hogy majd idővel alakulni fog a viseledése ,persze alakult is ,de én mégnagyobb javulásra számítottam,megrettenek amikor nem képes tolerálni ha nemet mondok ,nem agresszív,inább mindig mindenért sír tehetetlenül .

Bennem is bennem volt a félelem a kistetsvér esetén,hogy nála is fenáll majd a probléma,talán még egy éves sem volt amikor őt is elvittem már szakemberhez ,majd fél év múlva ismét.

Azóta a kissebb 2,5 éves és egyértelműen ki merem jelenteni,hogy szó nincsen nála hasonló súlyosságú problémáról mint a nagyobb gyermeknél,sőt segítene nekem a nagytesó fegyelmezésében .

Az az érdekes,hogy állítólag az oviban már képes kontrollálni magát ,illetve feldovott állapotban ha egy kis barátjával van és játszanak akár órákig eljátszanak semmi probléma nélkül,nem így volt ez pár éve,az oviban az óvónők vért izzadtak vele és akkoriban nem nagyon volt képes együttjátszani más gyerekekkel,mert ha valami nem úgy volt ahogy ő akarta akkor magán kívűl sírt ,vagy jól odavágta mérgében a játékot .

Szóval számomra a jövőtől való félelem a legnagyobb probléma...mit meg nem adnék,ha biztosra tudnám ,hogy olyan felnőtté tudom nevelni aki elboldogul majd és képes lesz beilleszekdni,alkalmazkodni.

IQ-ja szintén rendben van.

Engem pont ma hívtak be az oviba a kiscsoportos, 4éves kislányom miatt, és az óvodavezető ill. az óvónők próbáltak győzködni arról, hogy hiperaktív a gyerekem (érdekes módon csak azóta "kezelhetetlen", mióta oviba jár...), és hogy szakember segítségére van szükségünk.... Holnap már nem megy, kiírattam. :)

Nincs ilyen betegség, már annyiszor leírtam ezen a fórumon is. A nyűglődés, hogy nem sikerül valami, az természetes, az is, ha nem engedi magát "fegyelmezni", és nem tartja be a szabályokat. Nyilván vannak szabályok, amiket muszáj betartatni velük, de csakis ésszerűeket, amelyek közvetlenül veszélyeztetnék az ő, vagy a környezete épségét.

Ha te is nyugtalan, és ideges vagy, azzal csak rontast a helyzeten, hisz egy ingerült ember nem tud lenyugtatni senkit.

szia, a lányom ugyanezt csinálja, most 2év 7 hós. Én is már elvittem még fél éve megvizsgltatni, de nekünk is azt mondták, hogy még kicsi, és türelem...

Én is ezt mondom mindig, hogy nem hisztizik, hanem vergődik, keservesen sír, nyervog. De ez nem hiszti. De ezt CSAK NEKEM csinálja!!!! Ez is dac, csak nálatok az a baj, hogy ténylegsen nem kapja meg azt a figyelmet, ami kéne, merthogy egyedül vagy.

Sajnálom, hogy így maradtatok, nagyon nagyon nehéz lehet, de a Te kimerültséged akkora olaj a tűzre, mint a ház...:-(( Kéne segítség neked bakker...

Nálunk is nagyon gáz napok vannak, estére úgy összeugraszt minket is ez az állandó feszültség, hogy nem igaz...

16:29.-nek:

"az óvónők próbáltak győzködni arról, hogy hiperaktív a gyerekem (érdekes módon csak azóta "kezelhetetlen", mióta oviba jár...), és hogy szakember segítségére van szükségünk.... Holnap már nem megy, kiírattam. :)

Nincs ilyen betegség"

Szeretném megkérdezni,hogy ovodás korúgyermekeden kivül van-e másik???Valamint,hogy mi alapján jelented azt ki,hogy "NINCS ILYEN BETEGSÉG"!??

10éves fiam 5 éves kora óta HIPERAKTÍV,MAGATARTÁS-FIGYELEMZAVAROS!Tudnék mit mesélni,miken mentünk kersztül.......Kimondottan tudatlan embernek tartom mindazokat akik ezen kijelentést használják mint amit te!!Fogalmad van arrol egyáltalán hogy mik ezen betegség tünetei???Vagy csak elképzelhetetlennek tarod hogy pont a te gyermeked ilyen??????????Ezért utasítod ezt el ennyire kategorikussan????Vagy mert minden ovónő hülye,és a te gyermekeddel minden rendeben,ugye????Nem kívánom senkinek,hogy ilyen gyermeket neveljen,és aki nem ilyen gyermeket nevel az meg inkább hallgason!

Kedves 5. Válaszoló !

Ne bántsd Őt...hiszen tudhatod,hogy a szülők gyakori első reakciója először ez :( ,hogy hárítják a probléma létét .

Az én fiamnál is óvodábakerüléskor robbant a bomba az óvónők a hajukat tépték a tehetetlenségtől,a bölcsiben azért nem derül ki a probléma ,mert ott még nincs annyi szabály ,ott még toleránsabbak a dadusok .

Az oviban kemény szabályok vannak már ,csoportfoglakozás,elvárják ,hogy megüljenek ,figyeljenek irányíthatóak legyenek a gyerekek és ott kibukik a probléma.

Én nagyon haragudtam az óvónőkre,hogy kb 1-2 havi ovibajárás után nevelési tanácsadóba küldtek bennünket ,sok idő kellett amíg megértettem,feldolgoztam a fájó tényt,hogy igenis az én gyermekem figyelemzavaros és emiatt nehézségei vannak lesznek .

No, akkor néhány oldal, jó olvasást!

Én nem meggyőzni szeretnék senkit, csupán megmutatom a másik oldalt is, aztán ki-ki döntse el, hogy SZÁMÁRA mi igaz.

Én egyébként az olyan embereket tartom tájékozatlannak, akik kritika nélkül mindent elfogadnak, csak azért, mert "szakértő" mondta, de a másik oldalt meg sem nézik, nem olvasnak utána a témának. Azt ne várja senki, hogy hivatalos orvosi szaklapban engednek megjelentetni olyan tanulmányokat, amelyek a hivatalos álláspont ellenkezőjét bizonyítja.... Az ilyen orvosokat, tudósokat ellehetetlenítik, nem csak anyagilag.

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

A többit megtaláljátok az interneten, ha érdekel.

Figyelj. Ha valóban olvastad mindet, amit átküldtem, valamint rendesen megvizsgáltad mindkét oldalt, és gondos mérlegelés után is úgy gondolod, hogy van ilyen betegség, akkor természetesen elfogadom. "Az igaz, ami számodra igaz."

Az embereket nem lehet meggyőzni, ezt már írtam.

Egy online teszt alapján a lányom is és én is hiperaktívak vagyunk... Úgyhogy ha úgy tetszik, benne vagyok a dologban, emiatt is vettem ki az oviból.

Én csak azt szeretném elérni, hogy minden szülő, aki hasonló helyzetben van, ÖNSZÁNTÁBÓL járjon utána a témának, vizsgálja meg alaposan mindkét oldalt, és azalapján döntsön a gyereke további sorsáról. Ha úgy érzi, hogy az nyugatná meg, ha egy szakember mondaná a gyerekéről azt, hogy egészséges, akkor igenis vigye el.

DE: ha a szülő úgy érzi, hogy semmi probléma nincs a gyermekével, akkor ne fogadja el ennek ellenkezőjét CSAK azért, mert szakértő mondta. Bízzon az ösztöneiben, ennyit szeretnék.

Nyilván jó szándékkal "osztom itt az észt", hiszen mindannyian egymástól függünk, és mindenkinek jobb, ha boldog, kiegyensúlyozott emberek veszik körül. Nekünk is. Hiába vagyunk mi boldogak, ha körülöttünk csupa búskomor emberke van, "lehúznak" minket is, úgyhogy egyértelmű, hogy nem rossz szándékkal írom azt, amit.

Kedves kérdező: ha téged megnyugtat a szakember véleménye, akkor vidd el a gyermekedet. DE ne azért vidd el, mert az óvodában erősködnek, mert az már nem a saját döntésed lenne.