Mit tegyek? Már nem bírom!?

huh nehéz ügy....

tudom ezért nagyon le leszek pontozva,de én egyszer mikor már nem tudtam mit kezdeni a fiammal akkor úgy ahogy volt bevittem a zuhany alá és lezuhanyoztam!na akkor észhez tért...

De én fiam alapvetően szófogadó és "csak" nyafog mindenért,de azt néha olyan szinten,hogy már totál kikészít.

Biztos le fog kicsit higgadni,próbálhatod azt is,hogy egyáltalán nem veszel róla tudomést mikor így viselkedik,de gondlom már próbáltad...nálunk ez is bejött.Nyafogva mondta nekem mit akar,rá se figyeltem,aztán már tudta szépen mondani.

huh de nagyon le leszek pontozva...mind1

Nekem a nagyobbhoz ebben a korban inkább ördögűzőt kellett volna hívni. Múltkor rendezgettem a régi emailjeimet a barátnőmnek, hát találtam benne olyat, amiből sütött, hogy ki vagyok borulva, de szerencsére már a feledés homályába merült.... Na nem minden azért. :-)

Kitartás, ez egy nagyon rossz kor.

Pontosan mit értesz hiszti alatt? Tiltakozik valami miatt, amit nem engedsz neki, vagy nem szabad neki? Máskor elért már a hisztivel, sírással nálad bármit és újra próbálkozik? Éhes, fáradt, szomjas és "szétesik"? Több figyelmet követel?

Azért kérdezem, mert ez egy életkori sajátosság ugye, ebben a korban, hogy próbálgatják a határaikat, de nem minden hiszti a szó klasszikus értelmében. És ugye van egy kistesó is, akivel meg kell küzdeni a figyelemért.

Az én fiam (2 és fél éves), akkor szokott sírni, ha nem kap meg valamit, ha elveszik a játékát a játszón, ha "szétesik" és nincs is oka. Igyekszem ilyenkor elterelni a figyelmét, ésszerű engedményeket tenni, pl. reggelire nem ehet túró rudit, de tízóraira igen. Nem nézhet mesét, de később igen. Fontos, hogy mindig meg is történjen, amit ígérek, így biztonságban érzi magát, tudja, hogy anya nem csak a levegőbe beszélt. Nálunk ezek segítenek, de még csak most kezdődik a java.

Én azt gondolom, hogy oka van, ha egy kisgyerek így viselkedik. Annak is oka lehet, hogy szétesik egy gyerek és látszólag nincs oka. Persze ezt megfejteni nagyon nehéz és ehhez kőkemény önkritika is kell. Néha én is elbújnék szégyenemben...

Kislányom 3 lesz hamarosan, nekünk is a dackorszak keseríti az időt-de talán kifelé haladunk. Ebből kinevelni nem tudod, nem lehet. Meg kell találni azt amivel helyrebillen a hisztitől megbomlott elme :) Volt hogy én is ráütöttem a fenekére, leöntöttem, mert már nem bírtam-nem sokat segített, bár a vizes szitunál már azt hittem rosszul lesz, a víz kibillentette.

Talán ha nem csak bezavarod a szobába, hanem kitalálsz egy "nyugiszéket" és odaviszed. Aztán ha elmegy, azonnal visszateszed aztán újra és újra amíg egyszer csak ott nem marad. Szoktam Neki mondani(amennyire lehet higgadtan) hogy majd ha lenyugodtál, befejezted a hisztit,sírást akkor megbeszéljük. Aztán meg is beszéljük, utána bocsánatot kér, ölelés, puszi. A kislányomnál ez működik. Vagy az, hogy ha valamit csinálni "kell" akkor is adj Neki választást... ezt veszed fel vagy ezt? én adjam Rád vagy Apa? Ha nem mosol fogat, nincs csoki mert elromlik az összes....stb. Néha a hiszti közepén elkezdek énekelni. Erre kettő reakció van. 1. Ne énekelj! - mondja Ő, határozottan. 2. Szomorúra vált és úgy sír, mintha kimaradna valamilyen "együtténeklésből" aztán jön hogy szeressem meg és énekeljünk együtt.

Fontos, hogy mindig maradj következetes! Határok kellenek az életében, és Tőled/Tőletek látja, tanulja. És nagyon sok kitartást, tudom, hogy iszonyú, benne vagyok. Fel a fejjel Mindenkinek.

A szomszéd meg tehet egy szívességet a feljelentésével- nem fog sem a rendőr sem gyámügy elvenni egy gyereket azért mert hisztis és ez a szomszédnak nem tetszik.

".hajmosásnál úgy üvölt mint akit nyúznak "

Harmadikon laktunk, a földszinten lakó gondnok fogadott néha reggelente ezzel: Hallottam tegnap hajat mostak a kislányok....

Amúgy szinte mintha az én gyerekeimről írtál volna.

Most már az enyémek kisiskolások, a 4 éves kor után sokat lenyugodtak - főleg a nagynak kellett. Az irigység, az én vagyok az előtérben valamennyire megmaradt, de igyekszem tompítani.

Nyugi, lesz majd könnyebb. Majd.