Mit tegyek? Nem bírom kezelni a párom kislányát, nagyobb probléma, hogy Ő sem, és mindenki utálja!

Úristen, azt hittem óvodás vagy még kisebb gyerek. Iskolás gyerek így viselkedik?! Szerintem ha már iskolás kell annyira értelmes legyen, hogy megértse ha beszéltek vele. Az apukája (az anyanyelvén) beszéljen vele, NYOMATÉKOSAN közölje, hogy ezt többé nem toleráljátok. Aztán onnantól hagyni kell, hagy hisztizzen, sírjon. Nem fogja örökké csinálni. Lehet, hogy órákig fog hisztizni és tiszta vörösre sírja még a szeme körüli bőrt is (nem veszélyes egyébként, legjobb rá a kamilla krém max. 2-3 nap alatt elmúlik és leginkább csak érzékeny bőrűeknél jön elő, mintha össze lenne szurkálva tűvel úgy néz ki, de igazán amúgy nem fáj) de előbb-utóbb feladja és rájön, hogy hiába hisztizik nem az lesz, amit ő akar. Másképp sosem fogja betartani a szabályokat.

Vagy ha annyira makacs kössetek egyezséget, kérdezzétek meg mit szeretne. Pl. szeretne egy babát vagy elmenni egy parkba akkor ha a héten jól viselkedik hétvégén megkapja. Lehet annyira nem érdekli semmi, hiszen az élete is elég kusza, lehet úgy érzi neki mindegy, hogy ösztönzés nélkül nem fog jól viselkedni.

Rá kell ébreszteni, hogy neki is jobb ha békességben éltek együtt és kiegyensúlyozott, akkor talán jobban is akar majd veletek lenni, mint az anyjával aki mindent ráhagy és maga is nevelésre szorul...

Szeretethiány,önbizalomhiány,magára hagyatottság, iránymutatás és szabályok hiánya, féltékenység - ezek munkálkodnak a kislányban. Sajnos annak alapján, amit leírsz, már olyan szintű a sérülése, hogy ezt Ti egyedül nem fogjátok tudni megoldani, szakember kéne ide. Vedd rá a párodat, hogy lépjen ezügyben, ha kell, még az exével is konfrontálódjon, mert ezt nem lehet annyiban hagyni, mi lesz ezzel a kislánnyal kamasz korában? Tele van dühhel, kétségbeeséssel, egyedül van, mint az ujjam, tini korában ez csak romlani fog, míg végül nagyon csúnya dolgok is történhetnek vele... egyenes az út a kábítószer, a prostitúció, vagy akár az öngyilkosság felé. Ne bagatellizáljátok ezt el, mert elvesztitek azt a kislányt!!!!

És próbáljátok meg SZERETNI!!! (Uramég, de rossz olyat olvasni, hogy még a rokonai is utálják...)

Szia.

A kiskamaszkor idejében vagytok.Sajnos a leveledből nem derül ki,hogy mióta ismered a gyermeket.Viszont én valami olyasmit bogoztam ki belőle,hogy a kislány édesanyját nem érdekli maga a gyermek,viszont nem is engedi őt el magától.Úgy értem ő nem ad neki semmilyen anyai érzést,de a lányának sem engedi,hogy érezzen.Biztosan ellenetek hangolja a kislányt.

Szomorú dolog az ilyesmi és embert próbáló én mégis azt tanácsolom,hogy ne hagyjátok őt elveszni.Lásd meg a lánykában azt is ami szép ami jó benne,mert senki sem születik velejéig romlottként a világra,csak azzá válik.

Csináljatok ti ketten valami olyasmit amit az anyjával nem tehet meg.Vásárlás,egy új frizura,csavargás veled,bármi amivel mindig egy lépéssel közelebb engedheted magadhoz.Ha elviszitek vásárolni és megveszel magadnak egy felsőt,bármit kérd ki a véleményét,hagy érezze,hogy fontos neked.Ha mindenre azt mondja,hogy ronda,addig válogass,amíg megtörik és valamire rábólint.Ez máris egy lépés.A kajában ne erőszakold rá az "egészséges ételt"egye amit megszokott és ti is amit ti szoktatok a lényeg,hogy együtt.Ne szólj rá,ha csúnyán eszik,tanísd úgy mint a kisbabádat.Mutasd te,hogyan kell.Idővel,majd rájön,hogy amit ő eszik és csinál evés közben az nem jó.

Mosolyogj rá sokat dícsérd meg sokszor legyél rá büszke.Ezek a dolgok gyógyító balzsamok az ember lelkének.Még akkor is,ha nem egy nyelvet beszéltek.Nem az a lényeg.A szeretetet szavak nélkül is lehet adni,sőt úgy az igazi.

DE először is neked kell őt elfogadni,ahhoz,hogy ő elfogadhasson téged.

Szeretni és szeretve lenni.