Mi lehet a baj? A problémám az, hogy 6éves fiam éjszakánként bepisil, de nincs semmi eü. Probléma, voltunk vizsgálatokon. Igaz, hogy másfél éves korában váltunk el az apjával, és most várjuk nyárra a kistesót, akit nagyon imád!

Én attól pisiltem be sokszor ennyi idősen,hogy nagyon mélyen aludtam és mindig azt álmodtam,hogy megyek pisilni.

Lehet,hogy nálatok mégiscsak az a válás és az új baba az ok.Hiába jó a kapcsolat az új papával,szoronghat belül úgy is,hogy nem is tud róla.

Vagy suli eseteleg ovi?Vagy egy olyan foglalkozás ahová nem szeret járni?Ezt neked kell megfejtened,de szerintem jó anya vagy s rá fogsz jönni.Minden alapja a kommunikáció.Kérdzegesd,nah nem erőszakosan,finoman és kész:)

Én nő, lány létemre nagyon sokáig bepisilem. Nem is sokan tudnak róla.

Igaz nekem nem volt tesóm, de elég nehéz életem volt. Sok olyan dolog ami az én lelkembe gázolt, az én akaratom ellenére történt. Ne olyan dolgokra gondoljatok! Költözés oda ahova nem akartam, egy olyan emberrel akit nem is ismertem, egy olyan közösségből kiszakítva ahol addig neveltek és mindezt hipp hopp. Ez az apám volt amúgy!

Vittek aztán orvoshoz mindenhova, de nem találtak semmit!

Aztán úgy alakult az élete hogy nem tudott hova rakni és visszavitt oda ahol nevelkedtem, a mamámékhoz. Persze úgy jártam ki az általánost hogy bármelyik félévben jöhet értem ha megoldódik a helyzete. De nem jött hál Istennek! De a lényeg, hogy egy két évig még voltak ilyen éjszakai problémák, aztán elmúltak hipp hopp. Lehet ki is nőttem, de az is biztos, hogy lelkileg helyreálltam. De az volt a hatalmas próbatétel számomra mikor először hetedikesen táborba mentem. Először nem akartak engedni, de aztán látták rajtam, hogy én akarom és elengedtek! És hál istennek nem volt semmi! Ez nagyon nagy önbizalmat adott! De nagyon nehéz volt ott a táborban ezt leküzdeni, átélni, félni! De sikerült!

Úgyhogy ezt csak azért írtam le hogy egy kisgyereknek ha nincs körülötte biztonság, az a régi burok ami volt és védte őt, vagy valami változás fenyegeti ezt a burkot, akkor az ilyen módon nagyon is elő tud jönni.

Úgyhogy itt én úgy gondolom, nálatok a kisbaba lehet az oka! Persze nem biztos, de ez is! Nagyon sokat fogalalkozz vele, éreztesd vele hogy mennyire szereted és mond el neki hogy attól hogy lesz egy kistesója semmi nem fog megváltozni. Persze mond el hogy majd a picivel sokat kell majd foglalkozni, mert ő még 3 óránként eszik és nagyon kell rá vigyázni nehogy valami baj legyen vele, de ettől te még nagyon szereted és hogy ha majd ő fog neked benne segíteni akkor biztos sokkal könnyebb lesz majd neked.

És javaslom hogy a pótpapával is kettesben töltsenek el sok időt, hogy érezze hogy ugyanúgy szereti mint a kicsit fogja majd. persze ez majd a sajátja lesz, de akkor is a gyereknek nem szabad éreznie a különbséget.

Meg még fontos, hogy érdeklődj hogy nem e az iskolában, oviban történt valami olyan. Mert lehet az bántja a kis lelkét!

Az pszichológus mit mondott? Mert látom oda is hordod! Neki azért tudnia kéne kb hogy milyen jellegű a probléma! bár nem tudom mennyi ideje jártok!