Vendégségben voltunk ismerősöknél. Gyerekeink másfél évesek. A kisfiú először felrúgta a lányomat, aztán meglökte, majd fejbe dobta egy játékkal, s végül meghúzta a haját. Közte 5-10 percek teltek el. Nektek mi a véleményetek?

Sajnos a gyereken meglátszik az anyuka nevelési módszere. Ez kb 70%-ban lehet oka a hajhúzásnak meg ütögetésnek. Azt is figyelembe kell viszont venni hogy a fiúk fejlődése más mint a lányoké, ők sokkal tovább "használják" az agresszív megnyilvánulásokat a szavak helyett.

Ha a gyereked nem érzi jól magát ilyen környezetben (amit nem csodálok) akkor ne vidd legközelebb magaddal. Fölösleges kitenni ilyesminek és nem fog "hozzászokni". Ha a másik anyuka jó barátnő, mondd meg neki, hogy ne toljon ki a gyerekével, mert ezt a viselkedést nem fogja levetni az oviban sem és később problémái lesznek emiatt. Főleg ha otthon sem lát más példát, az iskoláig is elérhet a magatartási zavar. Se a gyerekek se a pedagógusok nem szeretik az agresszív gyerekeket.

Nem vagyok gyakorló anyuka, de remélem használható a hozzászólásom:)

Ja és annak sem árt a kezébe venni egy gyermeklélektan vagy feljődéspszichológia könyvet, aki nem ilyen területen dolgozik.

Ez jó példája annak,hogy a folyamatos ordibálás meg a testi fenyités nem jó semmire. Mellesleg elég baromság a szülő részéről (nem akarom minősiteni,de nem lehet túl intelligens ) az agresszióra agresszióval válaszolni.

Szeirntem ne vidd hozzájuk a gyerekedet. Írhatnám,hogy beszélj az anyukával de hidd el az ilyen ostoba primitiv emberekkel nem lehet értelmesen beszélni.Talán ő is ugyanezt látta a szüleitől anno.

én sem vinném, tényleg hamar tanulnak egymástól. abarátnőm abszolút nem tudja agyerekét fegyemezni, mindig kkönyörög neki, meg sinránokzik, hogy ne bántsd anyát, meg ne dobáld a játékot, de semminek nincs következménye. ha megüti, és röhög, akkor csak néz nagy bociszemekkel, hogy nem bántjuk anyát, jaaaj. erre a ygerek fogja és még egyet jól rásóz....ahelyett h megfogná a kezét határozottan , csúnyán nézne és azt mondaná, hogy ezt nem! na mindegy, mindenki úgy csinál ahogy akar, csak az én kislányom is ezeket néha(ő már csak viccből, mert 2 éves múlt a kisfiú meg másfél lesz) rajtam próbálgatja....múltkor odacsapott nekem...én meg rászóltam, hogy nem! anyát nem ütöd? te örülnél ha én megütnélek? erre válasz, megszeppenve: nem. mondom azáért mert az xy kisfú verekszik, neked nem kell ,te már okos nagylány vagy. na azóta se fordult elő. meg hát a kisfiú iszonyú hisztis, el van kényeztetve, és amikor átjönnek vagy mi, akislányom is hajlamos ezeket átvenni, olyankor mindig keményen rászólok, és abbahagyja. ő is verekedős, rácsap a nála majdnem fél fejjel nagyobb kislányomra...az anyja akkor is csak sopánkodik. tudod mit? én olyankor mindig rászólok a kissrácra, nem haverkodós stílusban, és aznapra már nincs több verekedés. ha az anyjának nem tetszene, akkor megmondanám neki, hoyg ne haragudjon, nem szólok bele, mit hogy csinál, egészen addig, amíg nekem nincs belőle károm. márpedig ha a gyerekemet üti, akkor az nekem nem mindegy.

egyébiránt azon a véleményen vagyok az önmaga megvédésének oktatása körében, hogy egyelőre én arra tanítom, hogy ha valami játékot nem akar adni, mert kedvenc, vagy neki kell, akkor nem adja oda, és ennyi. menjen odébb, vigye odébb. így is csinálja. mástól nem veszünk el játékot, megvárjuk míg lerakja. ha meg valaki bántja, akkor szintén menjen odébb, ne kerresse dirket a konfliktust. védje meg magát ha nagyon muszáj. egyébként nekem szándékomban van őt majd úgy 2-3 év múlva valami küzdősportra beíratni, akkor nem lesz ilyenekkel problémája nagyobb korában sem.