Szigorúbbak a 3-4 gyermekes anyukák, mint akiknek csak 1 van?

A tasli kiosztás (aminek egyáltalán nem vagyok híve szinte semmilyen szituációt nem tudok elképzelni amiben taslikat osztogatnék) tekintetében biztos nem "szigorúbbak" de abban hogy következetesen nevelnek és nem hagyják úgy fejükre nőni a gyereket, abban biztos van vmi mert egyszerűen ha nem akarnak megbolondulni attól hogy az összes gyerek felváltva hisztizik, sír nyafog vmiért ugráltatja őket, akkor muszáj vmi rendet tartani.

Lehet hogy ez kívülről szigorúságnak tűnik, szerintem a gyerekek érdekét szolgálja.

Nekem 4 yerekem van , kicsik is a legnagyobb is csak 8 éves. És bizony mindennek ideje rendje és módja van, a nagyobbak nem lázadoznak ellene (még? :D) a kisebbek pedig ebbe nőnek bele. Viszont bárhova el tudom vinni őket, nem szégyenkezem.

Önállóak, ügyesek, lehet rájuk számítani, segítik támogatják egymást (ki miben ügyesebb) és ezt nem úgy kell elképzelni hogy ők nevelik egymást helyettünk, mert nagyon nem.

Van olyan barátnőm nem egy, akinek 1 gyermeke van, nem is tervez többet és bizony sokkal jobban kiszolgálják akár indok nélkül is azt a gyereket, mert egész egyszerűen megtehetik. És akkor 8 évesen még darabolják az ételt , kísérik a wc re stb. Ez nem baj félreértés ne essék, csak látom egyszerűen hogy másképp csinálják. Lehet én is így tenném ha egy gyerekem lenne, tehát ez nem kritika.

A másik hogy megengedőbbek, mert sokan mondják azt hogy ennek az egynek akarok mindent megadni, és akkor ezt kicsit úgy értelmezik hogy amit kiejt a száján a gyermek, azt megkapja, elhalmozzák programokkal , rögtön minden kívánsága teljesül hiszen apa anya (jó esetben a nagyszülők is) csak rá figyelnek , az ő kívánságaival vannak elfoglalva idejük jó részében.

Okos anyuka az egy gyerekét sem kényeztet el. Azt is lehet kellő szigorral nevelni. De van olyan több gyerekes anyuka, akinek minden gyereke hisztis.

Nem lehet általánosítani.

Muszáj szigorúnak lenni, mert muszáj ennyi gyereknél napirendet tartani. Fontosabb mint egy gyereknél.

De a tasliknak semmi köze, hogy egy vagy kettő vagy tíz gyereked van. Ez az anyuka mentalitásától függ, hogy osztja vagy nem osztja.

ez nem a gyerekszámtól függ hanem az anyától

mennyi a tűrőképessége, türelme és mennyi humor szorult bele, egy egy helyzetet h tud kezelni, mennyire paraanyu,

A tasliknak semmi köze a gyereklétszámhoz, szerintem, de azt gondolom, a több gyerekes anyukáknál általánosságban nagyobb "rend" van, egyszerűen azért, mert másként valóban meg lehetne bolondulni.

Nekem 3 gyerekem van, 5, 3 és 1 évesek, igyekszem a napirendet tartani, meg tényleg muszáj a gyerekeknek együttműködőnek lenniük, különben még egy bevásárlás is nagy nehézségekbe ütközhetne. Rendes gyerekeim vannak, bárhová el lehet velük menni, bármit el tudok velük intézni.

Nemrég a hároméves fiamnak ugyan - kövezzetek meg érte - a nyílt utcán lecsaptam egy nagy taslit, ugyanis elrohant és átszaladt az úton. Nem nagy forgalmú utca volt, de azt akartam, hogy soha többé ne ismétlődhessen meg az eset, három gyereknek ugyanis nem tudom egyszerre fogni a kezét. Utánaléptem, kapott egyet, azóta sem próbálta meg újra ezt a mutatványt. Ezt most azért írom le, mert vannak helyzetek, amikor az a tasli sem ördögtől való ám! Nem lesz tőle lelki nyomorék, hiszen nem napi program nálunk a gyerekverés, de van az a mondás - és nagyon igaz!! - hogy inkább a gyerek sírjon, mint a szülő. Nos, ebben az esetben inkább tanulja meg egy életre egy tasli árán, hogy nem rohanunk át az úton, nem megyünk el anya mellől egy lépést sem, mint elüsse egy autó, bele se gondolok inkább, mi történhet....

Egy gyerekkel is megéri következetesnek lenni, több gyerekkel pedig "kötelező", ha normális életet szeretnél és nem megbolondulni.

Kicsik a gyerekeim, de simán el lehet velük menni akár egy szállodába nyaralni (minden évben járunk is ilyen helyekre) mert tudják az illemet, tudnak viselkedni, nem vallok szégyent velük. Játszótéren is figyelnek más gyerekekre - szerintem azért is, mert megszokták születésüktől, hogy egymásra figyelni kell - sosincs fegyelmezési gond velük, betartják a szabályokat, a nagyobbjaim se rohannak át (mint ahogy sajnos sok más nagyobb gyerektől látom) a földön játszó kisebbeken, kivárják a sorukat hintán, csúszdán, stb.

Itthon előfordul, hogy a nagyobbak valamin összebalhéznak, de általában jól lerendezik egymás között, ha pedig máshol vagyunk, erős véd- és dacszövetség van közöttük, vigyáznak egymásra. :-) Aranyosak. :-)

Ha nem lennének olyanok, amilyenek, szerintem nagyjából beleőszülhetnék egy hétvégi nagybevásárlásba, vagy egy hivatali ügyintézésbe, postai sorbanállásba, így viszont nincs ilyen problémánk.