Két éves gyermek dühkitörésére megoldás?

Alapvetően a dackorszak sajátossága az ilyesmi.

Ha a "normálisnál durvább", rá kéne jönni hogy miért. Mitől frusztrálódik ennyire. Esetleg kivizsgálásra vinni, nincsenek-e autisztikus jelek, vagy hasonlók.

Első javaslatát nagyon nem követném.

Ja, persze, nem kell túlkomplikálni. Nem fogad szót a gyerek, egyből idegrendszeri betegsége van, autista vagy aspergeres, miközben egyszerűen csak hisztizik.

Nyugodtan próbáljátok ki a hideg vizet, évtizedek óta csinálják. Egy ismerősöm is leöntötte a 4 éves lányát egy pohár vízzel, indultak épp valahova, sietni kellett, a gyerek meg iszonyat hisztibe kezdett. Na, megkapta a pohár vizet, egy hangja sem volt, azóta se meri megcsinálni.

Az öcséd elég drasztikusan viselkedik, egy dolog, ha egy gyerek hisztizik, de ha már üvölt, igen kemény dührohamai vannak, akkor nincs idő arra, hogy jaj, kisfiam mi a baj? Derítsük ki gyorsan, rajzolj valamit, hátha kiderül belőle valami. Majd egy hisztiző gyerek pont ezt fogja csinálni.

Aztán majd azon kapjátok magatokat, hogy a gyerek saját magában tesz kárt, annyira hisztizik, vagy már elhányja magát, mert épp azt kutatom, mi lehet az oka. A víz lecsillapítja, utána meg lehet keresgélni az okokat.Akinek nem viselkedik így a gyereke, az nem tudja.

Nem úgy gondoltam, hogy a dühkitörés pillanatában kellene kideríteni, de ha ennyire gyakran ismétlődik, akkor bizony van valami oka.

És lehet "sikert" elérni drasztikus módszerekkel, de azt kell tudni, hogy ez átmeneti, és sokszor csak később derül ki, hogy milyen károkat okozol a gyerek személyiségében ezzel...

Csináld ha akarod, csak ne ajánld másoknak.

Mondjuk te ne mond meg, hogy mit csináljak én, vagy a Kérdező, vagy a Kérdező anyja. Te ahhoz senki vagy, hogy megmond, én kinek mit mondjak.

Ezt nagyon sokan csinálják így, nem egyszer írta más is itt, hogy bizony erre kényszerült. Gondolom, a te gyereked még egy tündér, még....

Ha meg nem hisztiző típús, akkor meg azt se tudod miről beszélsz. Majd ha átéled azt, amit a Kérdező minden nap, majd akkor oszd az észt, ne azt hajtogasd, amit egy könyvben olvastál, akit egy olyan írt, akinek gyereke sincs, csak szerzett egy diplomát, aztán kész!!

Szerintem is jó ötlet a pohár víz, nálunk is bevált, egyáltalán nem drasztikus módszer.

Nem jégkockákkal teli hideg vízzel öntöm, hanem sima csapvízzel, ez kizökkenti az addigi állapotából, mivel a meglepetés erejével hat.

Nem mindenkinél hatásos, de egy próbát megér.

Én még meg is szoktam mosolyogni a lányom, mikor ott áll utána csöpögő, lelapult hajjal, vicces :))

És ami a lényeg:csendben álldogál!!!

Dr Ranschburg Jenő könyvében, Szülők könyve, keresd ki a hiszti címszó alatti oldalt akár beugrassz egy könyvesboltba, olvasd el, talán segít amit ír. Hideg víz, egy kis fröccsentés, hogy kizökkentsd az állapotból, ne fajúljon hányásba a hiszti, ki lehet próbálni, de hosszútávra én sem javaslom. Figyelem elterelést próbáltad?

Én a tanár úr tanácsát követtem és bevált.

3 gyerekem van, nem tündérek, kettő már túl van ezen a korszakon. Legalábbis nagyjából, és voltak bizony jelenetek, sőt néha még most is vannak.

A gyereket frusztrálja, ha valami nem úgy történik, ahogy szeretné, de sokszor nem is a külső határokkal van baj (hogy pl.nem kap csokit), hanem inkább a belsőkkel. Pl. nem sikerül úgy megépíteni a várat, ahogy szeretné, mindig feldől, vagy nem tudja bekötni a cipőjét, pedig nagyon szeretné és elfogy a türelme.

De biztos Neked jól esne egy pohár víz az arcodba, amikor frusztrált vagy, mert leégett véletlenül a rizses hús, hogy csak egy egyszerű példát írjak.

A gyerek fejődésének a része, hogy megtanulja ezeket a frusztrációkat kezelni dühkitörés nélkül.

Mi inkább megöleltük őket ilyenkor hátulról, hogy tudjon menni a keze-lába (tehát nem "lefogom"), de érezze, hogy mellette vagyok a dühében.

Ismeretlenül lehetetlenség megmondani, hogy normális határokon belül van-e ez, vagy esetleg azon túl.

Ha egy túlérzékeny gyereknél alkalmazod a vizes megoldást, garantáltan még hangosabb üvöltésbe kezd, mert egyáltalán nem tudja ezt értelmezni.

De természetesen nem mondom meg, hogy Te mit csinálj, sőt azt sem, hogy Kérdező mit csináljon, bár ő tulajdonképpen ezt kérdezte...