Kétségbe vagyok esve hol rontottam el? Bővebben lent

Ha teheted, szervezz egy délutánt csak kettőtöknek, akkor megfigyelheted, mi történik, hogy viselkedik.

A kistesót bízd rá valakire, és menj el a nagyobbal egy nyugodt, kedélyes sétára egy parkba, játszótérre, játszóházba, állatkertbe, vagy amit ő szeret. Próbálj végig derűs maradni, élvezd a vele töltött időt. Üljetek be egy fagyizóba, beszélgess, bolondozz vele. Ha elborul a kedve, te próbálj meg akkor is nyugodt maradni, csak annyit kérdezz, hogy szeretne-e inkább hazamenni, s ha minden kötél szakad, valóban vidd haza, de egy percre se haragudj rá közben. Jót fog tenni, meglátod.

Találkozott a dackorszak a féltékenykedéssel.

Addig van cirkusz, amíg van közönség. Tehát ha nem foglalkozol a látványos hisztivel (hadd püfölje az ajtót, idejéből kitelik, pl.), akkor el fogja hagyni. Ha sikerül a hisztivel több figyelmet kivívnia, akkor rendszeres lesz a cirkusz.

Most nagyon nehéz figyelmen kívül hagyni, illetve nem szentelni rá több energiát, ha csinálja a fesztivált, de ha következetesen "lesz.arod", akkor elhagyja. Ha lenyugszik, megpuszilod, megmondod, hogy nagyon örülsz hogy lehiggadt, és okos nagyfiú/nagylány módjára viselkedik.

Magyarán:

Ha rosszul viselkedik, kivonod a szituációból, nagyon jó, ha bezárod a szobájába. Ha lehiggad, megdicséred, megerősíted, hogy ez a viselkedés a helyes.

A féltékenységen kicsit segíthet, ha van olyan időpont minden nap, mikor csak vele foglalkozol. Pl. a kicsi fél órával előbb fekszik, ti meg még beszélgettek, vagy reggel ha korábban kel, akkor még összebújtok kettesben.

Nincs a gyerek elrontva. Egyszerűen most próbálgatja, meddig mehet (még) el, hol vannak a határok.

Vasbeton következetesség kell. Meg türelem és türelem.

Attól, hogy felemeled a hangod, időnként elveszted a türelmed, haragszol rá, mérges vagy: nem szabad utálnod magad. Ha idegesítenek ideges leszel, attól hogy anya lettél, még te is érző ember vagy. A gyereknek ilyenkor nyomatékosan el lehet mondani, hogy anya most nagyon-nagyon mérges, haragszik rá. Azért kiabál. Ha nem szeretné, hogy mérges legyél, akkor viselkedjen.

A "nem"-es mondatok se mindig jók, legfeljebb ötletet adsz vele.

Tehát a "ne hisztizz" helyett a "nyugodj le" sokkal jobb. A "ne ugrálj az ágyon" helyett a "gyere le a szőnyegre". Így azzal is tisztában van, mit kell tenni, hogy "jó gyerek" legyen.

Ha lehet, menjetek játszótérre, járjatok össze ismerősökkel, hogy vele egykorú (és egynemű) gyerekkel is tudjon játszani, ebben a korban sokat számít egy-két év is.

Kiabálni nincs értelme. A büntetésnek van. Helyre kell tenned a dolgokat, és szabályokat felállítani és betartatni. Javaslom, nézd meg:

http://www.youtube.com/watch?v=Z1Put1ps6T4

A testvérféltékenység általános jelenség, ez van. Szeretettel és türelemmel legyél mindegyik gyermeked iránt, ennyit tehetsz, és bár a kisebbek mindig egy picivel több törődést igényelnek, életkori sajátosságokból kifolyólag, a nagyobbra majdnem annyi időt, figyelmet szánj.

A fenti beírónak üzenem, 4 évesen más nincs dackorszak. Maximum valami pszichés probléma miatt lehetnek túl erős érzelmi kitörései egy 3 év felettinek.

Kedves kérdező, leírásod alapján a nagyobb gyermeked viselkedésében nincs semmi extrém.

A fentinek üzenem továbbá, h a dackorszak (ami kizárólag 1-3 éve kor között fordul elő) nem közönségről szól.

Javaslom önismereted mélyíteni, és megismerni jobban a kisgyermekek motivációit, és nem árt egy kis empátia sem, h a helyükbe tudd képzelni magadat, mennyire nagyon kiszolgáltatottak még az 1-3 évesek, és épp csak kialakulóban az éntudatuk, szándékos manipulációra meg képtelenek.

Viszont 4 évesen -lásd, kérdező gyermeke- már tényleg számít olykor a "közönség", de ezt nem dackorszaknak hívjuk, hanem óvodás korszaknak.

Egy óvodapedagógus

Adok egy tippet,nekem óvónéniként be szokott válni. Amikor már végképp vége a türelmemnek és azt mondom,hogy nincs tovább,ez nem mehet, akkor egyértelműen,nyomatékosan de nyugodt hangon közlöm a gyerekkel az érzéseim,azt hogy mit okoz a viselkedése és visszautasíthatatlan utasítást adok neki,amit határozottan és következetesen betartok.

PL: "Nézd Tomi, most már rettentően feldühít a viselkedésed és nagyon kétségbeestem,hogy nem hallgatsz rám. Zavar a viselkedésed és látod, a többieket is zavarja. Ezt fejezd be kérlek, indulj és moss kezet"

Ez egy példa volt, de ajánlom figyelmedbe Thomas Gordon könyveit, a P.E.T.-et elsősorban. Remélem használ ;)