Nagyon meglepődtem, mikor az egyik ismerősöm mesélte, hogy úgy nyugtatja meg a hisztiző, feleselő gyereket, hogy víz alá dugja. Szerintetek helyes ez?

Nálunk is előfordult egyszer a ruhában zuhanyozás, amikor semmi nem hatott és féltem, hogy önmagában tesz kárt a gyerek, aki már szinte levegőt sem kapott az ordítástól és kezdett félrenyelni meg öklendezni.

Ha a magyarázat, nyugtatás, figyelmen kívül hagyás és egyéb ötletelések nem használnak, a víz eléggé meglepi és kizökkenti, hogy újra lehessen vele kommunikálni. Tehát ilyen esetben sajnos indokolt lehet.

Ha viszont ez egy rendszeres büntetés náluk idegből vagy valami okító célzatú kínzásból, amire még büszkék is, az szerintem nem helyes.

Engem is állítottak zuhany alá gyerekként, mégsem sérültem.

Sőt, mikor terhes voltam elég sok hisztirohamom volt. Egyszer úgy elkezdtem zokogni, hogy már levegőt is alig kaptam. A férjem erre fejen öntött egy tál vízzel. Egyből lenyugodtam és nem, akkor sem sérült a lelkem, jót tett velem.

Miért nem szabad egy gyereknek ordítva a földön vergődni? Esetleg a hányásig bömbölni, vagy kissé elkékülni a levegő visszatartástól? Egyik se akkora élvezet, hogy sűrűn ismételje, hacsak nem ér vele célt. A szülőnek persze kínos, főleg ha közönség is van, de a gyerek egészségének nemigen árt.

Én azt hiszem, ha egy gyerek már ennyire elvesztette a kontrollt, csak együttérzést érdemel, és a szülő jól teszi, ha elgondolkodik, mi vezetett ide, hogyan lehetne megtanítani a kisgyereket, hogy uralni tudja az indulatait, illetve elkerülni azokat a szituációkat, ami majdnem biztosan cirkuszba torkollik. (kialvatlan gyerek, túl sok választási lehetőség egyszerre, unalom, tiltott tárgyak kézközelben, stb.)

A 25-ös önmagáról mondott ítéletet.

A 24-es viszont nem vette figyelembe, h erősen életkorfüggő a nevelés kérdése. Négy év alatt jellemző a dackorszak, és nem cél kialakítani, h ne hisztizek ekkor a gyermek, hanem ki kell élje.

A büntetés meg nem motiváció, hanem olaj a tűzre. Nem a nem kívánatost büntetni, hanem a kívánatost utólag jutalmazni kell.

Elírtam, tehát helyesen:

"és nem cél kialakítani, hogy ne hisztizzen ekkor a gyermek"

Nem értem, ki miért fröcsög itt a másikra, mindenki úgy neveli a saját gyerekét, ahogy akarja, tudja.

Vannak kellemesebb vérmérsékletű gyermekek, és vannak durvábbak. A kisangyalkák szülei megbotránkozva nézik a másik tábor kínlódását, és glóriát képzelnek a fejük fölé, hogy ők milyen jól nevelik a gyereket.

Az én fiam képes 3-4 órán keresztül is üvölteni egy dologért. Egyszerűen nem értem, hogy miért, hiszen nem szoktunk engedni neki. Csak szerintem ez még mindig nem esett le neki, kicsit el is van maradva a korától.

Vittük is csoportos gyógytornára, ahol az lett volna a feladat, hogy 45 percen keresztül ugráljon egy akadálypályán. 10 percig csinálta, aztán elfeküdt a földön, és bejelentette, hogy nem. Bármit mondhattam. Erre a gyógytornásztól megkaptam, hogy rosszul nevelem, mert nem a gyerek a főnök. Mire én visszakérdeztem, hogy kedves tapasztalt, szakképzett gyógypedagógus, akkor mondja meg, hogy mégis mit kéne tennem. A hajánál fogja rángassam végig a tornatermen?!

Őszintén, nem tudott mit mondani rá: Maga az anyja, magának kéne tudnia.

Hát, ez kb. ugyanilyen, amiről itt vitatkoztok. Nem tudjuk mi a megoldás, de ti rosszul csináljátok, az biztos.

Én is tartottam zuhany alá gyereket. A fiamat, a lányt nem kellett soha. De levetkőztetem, és langyos vízzel. 3 óra üvöltés után már nem látok én sem más megoldást. Olvastam sok szakirodalmat erről, ne halld meg, vidd el a helyszínről, próbáld elterelni a figyelmét, stb, stb, semmi nem jön be. Ez viszont igen.