Akinek a második gyereke "problémásabb", nem gondoljátok, hogy ez azért van, mert kevesebb időtök jut rá figyelni?

Nem egyáltalán nem gondolom így.

Nem gondolom így, pont,hogy nyugodtabb,mert tudja mire számítson,feleslegesen nem túráztatja magát. Nálunk a nagy a zizi.

Nekem az első gyermekem hiperaktív,a második pedig szabálykövető ,együttműködő ,problémamentes .

nekem bizotsan nem így van mivel a nagy lassan iskolás lesz oviba jár, így otthon szinte ugyanannyit tudok foglalkozni a kicsivel is mint anno a naggyal. Sőt a picire előbb rá kell szólni mert verekszik. Egyszerűen csak más a természetük ennyi.

Nálunk is a második a problémamentesebb, szerintem pont azért, mert nem rá figyelünk állandóan, persze ez valamennyire alkati dolog is. Azt meg pontosan tudom, hogy a nagy mikor bántja, mert olyankor visít.

Én viszont így gondolom, igaz nálunk nincs 2 év a két gyerek között, és semmi segítségem nincs. Ráadásul szerintem elég rossz természettel is született a fiam, mert sokkal hisztisebb, nehezebben kezelhető. Én nagyon bánom, hogy nem hagytam több időt a két gyerek közt. Biztos, hogy kedvesebb lenne, ha csak vele tudtunk volna foglalkozni.

én úgy gondolom így van. hasonló természet mindkettő, izgága, kíváncsi...és sajnos a kicsinek sokkal többet kell alkalmazkodni, mint anno a nagynak kellett az ő korában. nem rajtam múlik, mivel ketten vannak, a nagy már ovis, ezért a napirend is kötöttebb, reggel bizony időben el kell jutni az oviba, délben szintén elhozni a nagyot, nem tudok tá annyit figyelni csak kettesben, mert a délelőtt nagyrésze elmegy főzéssel, ide oda rohangálással, délután meg már ott a nagy is...szóval ha ugyanannyi idő, lehetőség és türelem meg idegzet lenne hozzá, mint a nagyhoz volt, akkor szerintem nem lenne nehezebb, de így igen. igyekszem mostanába tnyleg jobban odafigyelni rá, már amennyit a lehetőségek engednek, és úgy látom, pozitív változás van, ő is kicsit simulékonyabb lett.

az lemaradt, hogy nem hiszem hogy a nagy bántja, szereti, segíti. persze féltékeny minta fene....néha kicsit meglökdösi, stb, de semmi komoly, és amúgy sincsenek sokat úgy hogy én ne lenneék ott, napi egy két perc max. akkor mg inkább vigyáz rá (a nagy 4 múlt decemberben és lány, a kicsi fiú, ő szeptemberben lesz 2 éves).

Nem hinném. Lehet öröklött vagy alkati dolog. Nekem a nagyobbikkal van rengeteg gondom, pedig vele mindig nagyon sokat foglalkoztam, és most is több időt fordítok rá, mint a picire. Szegény kisebbik kénytelen beérni ennyivel, de eddig úgy tűnik, jól bírja, ezt szokta meg.