7 évesen iszonyúan viselkedik a keresztlányom. Mit tegyek vele?

Amikor olvastam a kérdésed arra gondoltam,hogy lehet terhes vagy.És a kommentedből ez ki is derült.Nem lehet,hogy Ő volt eddig az egyedüli unoka,és most veled a leendő riválisa miatt ellenséges.

Azt is eltudom képzelni,hogy az Anyja mondta Neki,hogy most már a te gyereked miatt,Ő ki fog esni a nagyiéknál kosárból....

Vannak felelőtlen szülők.De ha te beszélsz vele,hogy ezután is mindenki ugyan úgy fogja szeretni,akkor egy idő után megérti./ha már az Anyja ezt nem teszi meg/

Olyan a viselkedése,mint egy szimpla testvérféltékenységnél.

Üdv.

iparművész-művészetterapeuta egyetemi végzettséggel rendelkezem. képzőművészeti-terápiás foglalkozásokat vállalok gyermekek és felnőttek részére különböző pszichés eredetű problémák kezelésére (budapestiek és budapest-környékiek jelentkezését várom) érdeklődni lehet a 0620/9206245 -ös, illetve a 061/2283421 -es telefonszámon.

e-mail: zsszerdahelyi@gmail. com

Az utolsó előtti vagyok.Nagyon szeret ez a kislány téged.És ezért ilyen aggresszív veled a baba miatt.Ne tarts vele távolságot,inkább Beszélj vele,hogy Ő lesz a te legnagyobb segítséged a baba körül,és hogy majd vigyázhat rá,ha nagyobb lesz stb...

Mondom olyan mint egy testvérféltékenység,hiszen eddig semmi gondotok nem volt vele.

Egy családban sem megoldható,hogy a féltékeny testvértől távolságot tartsunk,meg kell nyerni a gyereket.

Beszélj vele mindenképp,hiszen téged is nagyon bánt a kapcsolatotok ilyen fordulata,mert amit leírtál kiderül,hogy eddig nagyon ragaszkodtatok egymáshoz.

Beszélj vele,hidd el javítható a helyzet!

1.

a., Miért mész oda?

b., Ha odamész és nem bánnak veled 'vendégként', akkor miért nem jelzed ezt a gyerek 'főnökének' (szülő)? (ha a szülő nem foglalkozik a dologgal, akkor lásd: a.,)

2. Nos, ha ők jönnek: nem köszön: ajtó/kapu orra előtt becsuk: pl. "ismerősök köszönnek egymásnak, úgy látszik, mi még nem ismerjük egymást" megjegyzéssel. Célszerűen előtte a kísérőjével egyeztetni, hogy ez lesz. Meg fog lepődni és a cél ez, hogy kizökkenjen a szerep élvezetéből.

3. Tiszteletet nem lehet parancsolni, ki kell érdemelni. Tanulja meg, hogy ki mint vet, úgy arat: ha nem bunkóztál, ő se tegye, max maradjon semleges/passzív. Jó ötlete a hasbarúgás... egész addig, míg ráhagyják. Csakhogy: a tette kinyilatkoztatása annak, hogy szabad az erőszak, ekkor bátran kell élni vele: "játsszunk ilyet?" és akkorát rúgni bele, hogy elmenjen a kedve (szintén a szülővel megegyezni, hogy ilyen konfliktus esetén ezt kívánod tenni; ha nem támogat, lásd 1/a)

4. Kérdezni kell, egyszerűeket: mivel érdemelted ki ezt? (mondott-e valaki neki, v. megharagítottad-e, stb) v. a csúnya hajad helyett mit ajánl... Valószínűleg -belül mindenképp- zavarba jön, mivel oka nincs arra amit tesz. Esetleg, ha úgy adódik, "ha érdekel" alapon valami nálad történő beszélgetést összehozni csak vele, talán akkor megnyílik. De mindez nem pótolja a 3-asban vázolt "amit adok/kapok, azt várom/adom vissza" következetességet.

Röviden: el kell érni, hogy a nem kívánatos viselkedését a nagyobbik rosszként élje meg; azt, hogy elgondolkodjon a viselkedésén; azt, hogy meglepődjön (kizökkenjen).

A gyerek nem annyira tudatos, mint utánzó, ill. mindig a legkönnyebb utat választó egyén (ez a legtöbb emberre is igaz). Minden meggyőző beszéd kevés az élő példa ellensúlyozására, pl: tisztelnie kell az idősebbet (instrukció) vs. rúgási kísérlet valós következmény nélkül. Gondold el, hogy a legtöbb dolgot saját tapasztalatból tudod, nem okításból ("ne fogd meg, forró!"). Ő sincs ezzel másképp, tehát tapasztalatra van szüksége, nem szövegre. Ha ez megvan (tisztelet=figyelem=nyitottság), jöhet a szeretet.