Tapasztalt anyukák! Mit tegyek hogy engedelmes legyen a kisfiam?

Ajanlom figyelmedbe a life networkon a szuperdada cimu musort. Onnan sok hasznos tippet merithetsz. Nekem bevallt.:) en a bunti szeket hasznalom. Ahany eves annyi percet kell ott toltenie. Adj neki feladatokat es jutalmazd:) legyel kovetkezetes..

Ha most hagyod, hogy igy viselkedjen...megnyugtatlak...nem fog valzotni:) vannak dolgok amiben igen..de ne feledd a szemelyisege van kialakuloban. Vannak adott tulajdonsai amin nem fogsz tudni valtoztatni..mert o is egy szemelyiseg...de TE FELESZ A VISELKEDESEERT:) tegyel meg mindent, es ne hagyjd ra a dolgokat.:)

6 eves lanyos ikrek anyukaja:)

Épp mint az unokám. Vagy épp mint az unokám anyja, a lányom ennyi idős korában.

Nagyon kellemetlen dolog, mert a környezet nem tolerálja, boltban, játszótéren, orvosnál kaphat a szülő a "neveletlen" gyereke miatt hideget-meleget.

Nevelési oldalról segítség (kipróbáltam):

- kötött napirend, mindig tudnia kell a gyereknek, mi mikor és hogyan történik a nap folyamán, minden nap egyformán éa minden nap ugyanazt a viselkedést várjuk el tőle ugyanabban a helyzetben

- a lakásban a tárgyi feltételeket úgy alakítom, hogy a kívánt viselkedést segítsem vele, a "rosszalkodást" nehezítsem (pl. átrendeztem a nagyszobát, hogy ne tudja megközelíteni a TV-t, vagy a telefon, óra, stb. magas polcra kerül,stb.)

- sajnos, folyton a háta mögött vagy mellette kell lenni, de legalább szemmel kísérni, és fizikai érintéssel (mert szóra nem reagál) a megfelelő helyre, feladatra irányítani. Vele együtt végzem (pl. a játékok pakolását ha a tiltás ellenére mégi szétdobálta), de akkor is meg kell történnie annak, amit kimondtam.

- nem adok olyan utasítást, amiről tudom, hogy nem képes megcsinálni

- az utasítások, amiket végre kell a gyereknek hajtani, legyenek nagyon részletesek és rövidek. Vagyis inkább több részre osztok egy feladatot, így könnyebb mindkettőnknek.

- ha idegen helyre vagy sétálni megyünk, induláskor is és ha odaérünk is, elismétlem, mit várok el tőle és ezt minden adott szituációban újra elmondom. Megpróbálom előre kitalálni a gondolatát, mire készül, és lehetőleg úgy helyezkedem, viselkedem, hogy akadályozzam a tervét. Orvosnál, boltban megpróbálom lekötni a figyelmét : pl. előbbi helyen mesekönyvvel, utóbbi helyen a vásárlással kapcsolatos mondanivalóval: pl. megnézzük a paprikákat, mondok róla valamit, vagy vele választatom ki a yoghurtot.

Boltba azért azt javaslom, ha lehet, egyelőre ne vigye, ha megoldható.

Ez a magatartás általában az idegrendszer lassúbb fejlődése miatt van, idővel a helyzet javul, de csak akkor lesz érezhető a magatartásban is a javulás, ha a helyes magatartást a napi cselekedetek gyakorlásával, vagyis szoktatással segítjük elő. Tehát: gyakoroltatás, szoktatás, nyugalom.

Jön a jó idő, tapsztalatom szerint a sok mozgás, kirándulás, futás, nagyon jó hatású a túl eleven gyerekre.

Szerintem sem rontottál el semmit.

Majd kinövi. Persze meg kell szabni a határokat. Még jó, hogy az orvosnál ezt csinálja. Az én fiam a 15. hós oltás után az orvosnál torkaszakadtából ordított 3 éves koráig. Semmit nem tudtam vele csinálni, meg volt róla győződve, hogy itt valami szörnyű fog vele történni, még akkor is, ha csak a tesót vittük. De legalább mindig soron kívül beengedtek, mert senki nem akarta hallgatni.

A Szuperdadusról meg nekem az a véleményem, hogy egy dologra jó. Hogy megnyugodjon az ember, hogy nekem milyen földre szállt angyalok a gyermekeim!!! Persze az is egy show-műsor, azt nem szabad elfelejteni. Kiragadnak egy-két borzalmas jelenetet, aztán meg egy-kettő olyat, ahol a gyermek angyalian viselkedik. Ta-da! Milyen ügyes is ez a dadus! Akinek mellesleg nincs is saját gyereke...

Az én 2 és fél évesem is ilyen, azzal a különbséggel, hogy viszonylag ritkán visszük vásárolni, és ez akkora élmény neki, hogy a boltokban nem szokott vele probléma lenni. Ha unatkozni kezd, elszabadul a pokol: hisztizik, mindent szétpakol, rosszalkodik (szándékosan), bántja a macskát és a családtagokat.

Nálunk a kötött napirend nem valósítható meg, egyszerűen nem tudom a féléves kistesó mellett ugyanolyanra megtervezni minden napunkat. Inkább az válik be, ha sok inger éri, fontos a szabad levegőn való rohangálás, séta, rendszeres új élmények, ismerős/rokon gyerekekkel való találkozás.

Sajnos most beteg volt ő is, a kistesó még mindig az. Nem tudunk sétálni menni, sokat foglalkozom a picivel, ettől aztán most a szokásosnál is több a gond a nagyobbikkal.

Szerintem nagyon fontos az odafigyelés, a kedves, szerető hozzáállás, minél kevesebb tiltás. Tehát pl. nem tiltom meg neki, hogy a radiátoron kalapáljon, mert annál inkább csinálja. Egy idő után úgyis megunja, főleg, ha a nemkívánt viselkedésre nem figyelek oda (ha nem veszélyes).

Én sem tudom a tutit, csak próbálkozom, azt hiszem, nincs két egyforma gyerek, ezért nevelni sem lehet őket egyformán. Sokat küzdök vele, de közben próbálom minél többet szeretgetni, és minél több minőségi időt tölteni vele, amikor csak rá figyelek.