Segítség! Nem bírok a gyerekeimmel!?

Soha nem írtam még ki kérdést, de teljesen kiborultam. Sz.r anyának tartom magam mostmár, ennyire nem csúszhat ki a kezeim közül minden. Van két gyerekem, 5 és 7 éves. A nagy magatartászavaros, járunk nevelési tanácsadóba, szépen alakul végülis, de itthon teljesen kikezd. A tesó meg utánozza. Ő nyugodtabb, kezelhetőbb, de nagyon felnéz a tesóra és utánozza. Az előbb már úgy üvöltöttem velük, hogy elment a hangom. Kimentem és földhöz vágtam egy tényért, annyira kiborítottak. Tudom ez mind az én hibám, jobban járnának más anyával. De hogy tudnám rendezni az életünket?

Mindennel zsarolni próbálnak, a nagy fojtogatja a kisebbet, ha valami nem tetszik neki, ma például épp hogy a szekrényt nem borították fel, szerintem csak azért nem, mert rögzítve van a falhoz. Az egész házat széthányták szó szerint. Sehol semmi nincs a polcokon. Ez nekik a játék. Délelőtt 10 óta próbálom őket rendre bírni, de hülyét csinálnak belőlem. Aztán mondtam nekik, nem mehetnek mamáékhoz délután amiért ezt csinálják. erre közli velem a 7 éves, hogy ezt hamarabb is mondhattam volna, mert akkor már rég rendet raktak volna. Hát kérem ez nem így megy. De ezzel olyan ideget kiszedett belőlem, hogy elkezdtem üvölteni. Úgy szégyellem magam, de már reggel 6 óta teljesen kiborultam.

Nem tudok leülni velük játszani, mert állandóan elrohangálnak, egymást bántják, szétszórnak, szétszakítanak.

Mit tegyek segítsetek? Elsősorban én hogy segítsek az idegeimnek, hogy ne legyek ilyen lobbanékony. Nekem kellene változnom, de a gyerekeken is kellene kicsit változtatnom és nem tudok. Az előbb pakolás közben összevesztek valamin, el is vettem tőlük, beraktam a zsákba, mondtam neki, bejövök 2 percre, ami szanaszét lesz kerül a zsákba. És most mit csinálnak? szétfele pakolnak, benéztem hozzájuk. Aztán majd lesz a nagy üvöltés.